Forrest Gump

amerikai filmszatíra (1994)

Film figyelése

A mama azt mondta, hogy minden nap történnek csodák, nem mindenki hiszi el, de történnek, az biztos.

Istenem, kérlek, változtass madárrá, hogy elrepülhessek innét messze, minél messzebb!

Tudja, az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében. A születésemre például nem emlékszem. És nem bírom felidézni az első karácsonyi ajándékomat, vagy hogy mikor vittek először a folyópartra piknikre. Viszont arra jól emlékszem, mikor hallottam először a világ legédesebb hangját. Sose láttam olyan szépet életemben, mint az a kislány. Olyan volt, mint egy angyal. (...) Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó meg a héja.

Dan hadnagy egyszer felhívott és azt mondta, többé nem kell törődnünk a pénzzel, én meg azt feleltem: az jó, egy gonddal kevesebb. Mama mindig azt mondta, hogy az embernek csak annyi vagyon kell, amiből megél, a többi csak felvágásra meg fennhéjazásra való.

Én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy mi a szerelem.

Nem tudom, hogy Mamának vagy Dan hadnagynak volt-e igaza, hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de azt hiszem, kicsit mindkettő igaz.

A halál is csak az élet része.

Az ígéret szép szó, ha megtartják.

A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat.

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.