Ezel - Bosszú mindhalálig

török filmsorozat (2009)

Film figyelése

A magány az életben mindig belülről emészt, kívülről talán nem is látszik. (...) Sajnos, ha sokáig kergeted, egy idő után megadja magát és örökre veled marad.

Egy harcot nem mindig az ellenségeink ellen vívunk. Az életben néha önmagunk ellen is küzdeni kell. Ilyenkor pedig dacolni kell a kimenetelével, még ha szakadék is tátong előttünk. Bátran meg kell támadni a következő napot. És ha végül győzünk ebben a küzdelemben, elmondhatjuk, hogy ismerjük önmagunkat.

Aki folyamatosan a múltat kéri számon, az a jelenét is a múltban éli (...), és olyan valóságosnak hiszi, mint a saját tükörképét. Ha pedig megüti, nem a kép sérül meg, hanem a kéz, ami odacsap.

- Volt már, hogy direkt vesztettél?
- Igen. És te nyertél már érdemtelenül?
- Érdemtelenül? Ha nyersz, mindig megérdemled.

Szerintem nem a sors választ el embereket. Embert csakis ember hagyhat el.

Az életben nem lehet mindennek megfelelni, és mindenkivel jóban lenni, de az sem jó, ha mindig álmainkban próbáljuk megközelíteni azokat, akik fontosak nekünk.

Szerintem a kíváncsiság jobb a szerelemnél. Mert ha egyszer már voltál szerelmes, tudod mit tehet veled ez az érzés. A kíváncsiság viszont nem ilyen. Amíg csak kíváncsi vagy valakire, addig akármit érezhetsz.

Én egy dolgot megtanultam az évek során: minden ember tekintete árulkodik. Lehet, hogy nyugalmat akarsz, lehet, hogy bosszút forralsz. Lehet, hogy látszólag a világon semmi bajod, de a szemek mindent elárulnak rólad.

Nem fogok a karodba omlani, emiatt ne aggódj. Jó, hogy sose hívtalak, hogy sohase könyörögtem neked. Jó, hogy te sohasem voltál nekem.

- Mindenkiben már az első napon megbízik?
- Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne tegyem.
- És ha az illető csalódást okoz?
- Ahhoz is rövid, hogy megbánjam.

Ne tervezgess! Olyan rövid az élet. Ne álmodozz örökké, menj és cselekedj!

A valódi életben a holtak nem szólnak hozzánk, és a szerelem nem erősebb a bosszúnál. Ahol mi élünk, ott nincsenek oly erős barátságok, amelyekben minden megbocsáttatik. 

Évekig abban a hitben élt, hogy végül a szerelem és az igazság diadalmaskodni fog, de boldog beteljesülés csak a mesében létezik.

Ha nem tudod, ki is vagy, ne másokat okolj, amiért elfeledted. Ha emlékezni akarsz, mindig másokban kutatsz. Ha emlékezni akarsz, menekülsz önmagad elől, de hiába, mert mindig ugyanott találod majd magad. Az emlékezéshez kell egy támpont, de azt neked kell felismerned.

A szerelem emléke olyan édes, hogy ha elszakítanak tőle, könnyen önmagunkat is elveszíthetjük. Elfelejthetjük, kik is voltunk, és olyankor legtöbben gyermeki énjüket próbálják felidézni.