IdőHosszKedvenc

Elekes Ferenc

erdélyi magyar költő és újságíró
1935. március 4. —

Szerző figyelése

Én nem tudhatom,
hogy boldogul más a szerelemmel, 
de amikor egyedül vagyok, hosszú, árva esték 
csöndjében megérzem: ha túl jó az ember, 
sohasem elég rossz ahhoz, 
hogy nagyon szeressék.

Egy régi szerelem
vacog utánam.
Sietésemben elmaradt az úton.
Most hallom valahonnan,
megállok,
a torkomban befelé zokog a világ.

Hogy jó ember volt,
annyi bizonyos:
hosszasan nézte mindég
az első hóhullást,
s csak akkor káromkodott,
ha érveiből kifogyott.

Hosszú, emberi útjainkon 
lobogó, szép szó is van elég, 
de vajon a melegéért 
lépünk-e mindég közelébb?

Nagyot hallgattunk hazáig.

A kapuban szivarunk összeért.
És jólesett, hogy tudtam:
rossz embertől tüzet
még sose kért.