|
Kategóriák
|
 | Charlotte Bronteangol regényíró 1816. április 21. — 1855. március 31. | Szerző figyelése | |
|  | | | Milyen áldás, hogy az idő elcsitítja a bosszúvágyat, enyhíti a haragot és a gyűlöletet. | | | | |  | |
|  | | Egy szóba sokszor több szívélyességet lehet szorítani, mint sokba. | | | | |  | | Énnekem nincs szükségem senkire, megélek a magam emberségéből, ha az önérzet, vagy a körülmények erre kényszerítenek. Nem kell eladnom a lelkemet, hogy boldogságot vásároljak az árán. Van egy velem született kincsem, amely akkor is tartaná bennem a lelket, ha minden külső örömről le kellene mondanom, illetve, ha ezeket az örömöket csak olyan áron szerezhetném meg, amelyet nem vagyok hajlandó megfizetni. | | | | |  | | Életemben először kóstoltam bele abba, amit bosszúállásnak hívnak. Eleinte olyan íze volt, mint valami erős, zamatos bornak. Utóíze azonban undorító, fémes, poshadt, mintha mérget ittam volna. | | | | |  | | Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett. | | | | |  | | Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle. | | | | |  | | Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet! | | | | |  | | A gyűlölettel szemben nem az erőszak a leghatékonyabb fegyver, s az is kétséges, hogy a bosszúállás begyógyítja-e az igazságtalanság okozta sebeket. | | | | |  | | Férjet tökéletesíteni! Nem! Én ahhoz ragaszkodom, hogy a férjem tökéletesítsen engem, különben faképnél hagyom. | | | | |  | | Nincs férfi, nincs nő, aki mindig erős tudna maradni, képes lenne elviselni az igazságtalan véleményt, a gyalázó szót; a rágalom még egy bolond szájából is belehasít olykor a védtelen érzésekbe. | | | | |  | | Tudok egyedül élni, ha kell. De nem az a kérdés, hogyan kell egyedül élni, hanem az, hogyan kell egyedül meghalni. | | | | |  | | Azt hiszem, a bánat volt mindig a legsúlyosabb betegségem. Néha azt gondolom, ha valami nagy boldogság érne, még meggyógyulhatnék. | | | | |  | | Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele. | | | | |  | | Csak a gyöngék teszik ki gúnyolódásuk céltáblájául az érdemes szelídeket. | | | | |  | | Vedd úgy a dolgot, ahogy van, ne kérdezz semmit, ne tégy szemrehányást - ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Kenyeret vártál, és követ kaptál helyette? Törjön belé a fogad, és ne sikoltozz, ha idegeidbe kín hasít bele (...), te megtanultad a nagy leckét: hogyan kell tűrni egyetlen zokszó nélkül. | | | | |  |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|