Arthur Conan Doyle

Arthur Conan Doyle

skót származású író
1859. május 22. — 1930. július 7.

Szerző figyelése

Arthur Conan Doyle könyvei

Tudja, én úgy képzelem el az emberi agyat, mint egy üres szobát, ahová tetszése szerint hord be bútort az ember. A bolond sok mindenfélét kever össze válogatás nélkül, kihagyva a nélkülözhetetleneket, míg a munkásember csupán a szerszámait hordja be, melyekre feltétlenül szüksége van, és azokat a legnagyobb rendben tartja. Hiba azt hinni, hogy a kis szoba tágítható volna, mert eljön az idő, amikor az ember lényegtelen apróságok árán alapvető dolgokat elfelejt. Fontos tehát az, hogy csak a legszükségesebbeket hordja be.

A köznapi eset gyakran sokkal titokzatosabb, mint valami ritkábban előforduló, melynél az egyik tényből csak nehezen következtethető egy másik.

Hogy a gondolatot helyesen fejezzük ki, ahhoz az érzetek hű leírása szükséges, tehát határozatlant sem lehet határozottal kifejezni.

Ha az agyban nem volna tere a képzeletnek, akkor a borzalom sem volna.

Nincsen új a nap alatt, csupán a réginek a változatai!

Bennem megvan a lehetőség arra is, hogy lusta, semmirekellő és ahhoz is, hogy egészen derék, munkabíró fickó legyek!

A szerelem kedélyhullámzás, s ami a szenvedélyekre vág, az ellensége a nyugodt, józan észnek, amelyet a legtöbbre becsülök. Én magam sohasem házasodnék meg, már pusztán az attól való félelemből sem, hogy az ítélőképességemet elhomályosítaná.

Mi haszna a szomorkodásnak? Az életben hol fölfelé haladtam, hol lefelé zuhantam, de azt az egyet megtanultam, hogy eső után köpönyeg.

Különös szervezetem van. Nem emlékszem rá, hogy munka közben valaha is elfáradtam volna, csak a semmittevés merít ki végképp.

Csodálatos, talányos dolog a szerelem. Ma láttuk egymást először; egyetlen szó, egyetlen pillantás nem árulta el eddig kölcsönös vonzalmunkat, s a nyugtalanságnak ebben az órájában kezeink mégis önkéntelenül egymást keresték.

Mindig vigyázni kell (...), hogy személyes tulajdonságok ne befolyásolják soha az ember ítéletét. Ez rendkívül fontos dolog. Számomra a kliens sohasem más, mint a probléma egyik tényezője. Az érzések megzavarják a világos gondolkodást. A látszat nagyon gyakran csal.

Nem élhetek szellemi munka nélkül. Mi egyebet is tegyek? Hát álljak talán az ablakban? A világ képe nagyon is borzalmas, elszomorító és hívságos! Nézze csak, hogy ereszkedik lefelé az a sárga köd, és hogy telepszik még a fekete házakon! Milyen reménytelen, nyomorult és hétköznapi minden! Mi haszna van az embernek tehetségéből (...), ha nem nyílik számára tér az érvényesülésre? A gazság mindennapi dolog, a lét mindennapi dolog, s csak a mindennapi tehetségnek akad dolga állandóan.

Én soha nem találgatok. Ez utálatos szokás, amely megrontja a logikus gondolkozást.

Szellemem (...) föllázad a nyugalom ellen. Adjon egy problémát, valami munkát, a legnehezebb titkosírás megfejtését, a legbonyolultabb eset tisztázását. Akkor a rendes kerékvágásba jutok, és nincs szükségem semmiféle izgatószerre. De a lét unalmas egyhangúságát utálom: epedek a lelki izgalmak után.

A szülőket tanulmányozva megértjük a gyerek viselkedését. De vajon nem igaz-e a fordítottja is? Sokszor az után értettem meg igazán a szülő jellemét, miután a gyerekeket tanulmányoztam.