Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők
Ara Rauch

Ara Rauch

(102 idézet)

1958. október 3. —
magyar írónő

Figyelés

Könyvek

Aki fafejű, az lehet bármilyen intelligens, fafejű is marad, amíg a sors szöget nem üt a fafejébe. Ehhez legtöbbször elég nagy kalapács szükséges, de akkor aztán kitörölhetetlen nyoma marad.

Nem vagy itt... csak a tested. A test pedig képtelen szívből csókolni, kevés hozzá.

Ha csak jó lenne, honnan tudnánk, hogy az jó? Azért kell a rossz, hogy legyen összehasonlítási alapunk.

Nem mindegy, hogy kapcsolódunk egymáshoz vagy kapaszkodunk egymásba.

Előző életeink tettei, érzései a tudatalatti sötétjében pihennek elfelejtve. A legtöbben csak a belőlük leszűrt tapasztalatot hozzuk magunkkal.

Olyan vagy, mint a víz: elszáradok nélküled.

Ha valakihez az emberek általában bizalommal fordulnak, az valószínűleg méltó lehet a bizalomra.

- Miért érzem azt, hogy valakik a fejünk fölött már rég leosztották a lapokat, és nekünk csak korlátozott lehetőségünk van a saját sorsunkba beleszólni?!
- Mert ez így van. Nem ismerjük azt a tervet, amit születésünk előtt kidolgoztunk magunknak. Mindent, de mindent elfelejtettünk. Hogy valójában kik vagyunk, és merre tartunk: fogalmunk sincs.

Sosem értettem azt a mondást, miszerint a kivétel erősíti a szabályt. Miért erősítené? Ha csak egyetlenegy kivétel is van, akkor a szabály nem érvényes.

Minden átoknak csak akkor lehet foganatja, ha az, akit megátkoztak, megengedi, hogy működhessen az átok.

A tudatalattink tartalmával nem vagyunk tisztában. Minden átok, babona egy hitrendszeren alapszik: ez így szokott működni, eddig így működött, akkor ezután is így fog. De mi tudatosak vagyunk. Ugye? Van választásunk: mi az, amit beengedünk magunkba, hogy működhessen, és mi az, amit nem.

Ha kinyitsz egy ajtót az életedben, és az neked fájdalmat okoz, akkor jobb lesz, ha mielőbb megtanulod a fájdalommentes ajtónyitogatást. Mert ajtó sok van, és mindegyik mögött más csoda vár. Nem torpanhatsz meg minden küszöbön sírva.

Amelyik férfiért küzdeni kell, azért nem érdemes.

Ha tükör a világ, abban mindig az aktuális képünket látjuk meg. Mindig éppen az a mondat tűnik a szemünkbe, ami a pillanatnyi állapotunkról szól.

Úgy vegetálok
egyik percet a másik után
egyik órát a másik után rakva
este "ez is eltelt" megkönnyebbüléssel
mint akinek amputálták a lelkét
csak a fájdalom űrét hagyva a helyén.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ