|
Kategóriák
|
|  | | Szerte zúzott történelem.
Korcs ivadék. Lejárt idők.
Lidércfény világítja még
Az elhagyatott temetőt.
Elkorcsosult történelem.
Vázlat. Múlt, jelen és jövő.
Elterelt álmok. Hitt csodák.
A víz a vérrel összenő. | | | | | | |
| | Valahol olvastam egy verset
nem kért többet: egyetlen percet.
Talán négy sor volt, talán hat sor,
aztán elolvastam még sokszor.
Ez a sor volt nekem a legszebb:
"Közel hajolni a szívedhez..." | | | | | | Emlékszel? május volt, kéklett a tó,
mosoly volt minden, mint szemedben,
azóta ősz lett. A tópart ködös,
azóta én is komor, néma lettem. | | | | | | Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz
és a tavasznak fénye veszve van már.
Üzennék. Pár szót. Hogy mit , nem tudom.
De jön az ősz... és eszembe jutottál. | | | | | | Hűvös szellő jött. Lement már a nap.
Érdemes-e, kell-e még várni rád?
Nem felelt senki. Néma volt a táj
s könnyezni kezdett sok-sok vadvirág. | | | | | | Kinőtt remény, kopott fohász,
koponyacsont vitrin alatt,
tágult tüdő, vad pokoljárás,
egyetlen végső pillanat,
talán az a ledőlt torony,
talán a vonuló vihar...
vagyok a rögök útja még,
a hang ölel - és belehal... | | | | | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Szerző figyelése
Kedvenc
Történelem