Ady Endre magyar költő és publicista 1877. november 22. — 1919. január 27.	Szerző figyelése
		Idő   Kedvenc

Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres.
		17
Csók Csalódás
Azonban az ember nagyon szomorú állat, akinek akkor is muszáj néha szeretni, amikor nincs kedve hozzá.
		13
Emberismeret Szeretet
És akármi is fog már jönni, Mielőtt végleg elmegyek, Meg fogom ezt szépen köszönni.
		24
Búcsú az élettől
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm, S hogy te leszel a halál, köszönöm.
		9
Vigasz Búcsú az élettől
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha.
		23
Vágyakozás
Emberség és jóság csak szavak S a meghatott, A megrémült világ nincs sehol S fáj, hogy vagyok S fáj, hogy nem lehetek büszke arra, Hogy ember vagyok.
		31
Szomorúság Csalódás
Be jó lenni és rejtve lenni jónak S nem gyilkos ágyut hízlaló vad ércnek, De a sümpölygő aljak fölött: bércnek.
		4
Jóság
A legerősebbnek is meg kell állnia egy percre olykor, egy sziklára ülni, s gondolkodni, hogy: hogy, mikor és merre?
		58
Döntés
Köszönöm, hogy nem tartozom senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked.
		17
Isten
Átadtam néked szépen ál-hitét Csókoknak, kik mással csattantanak S szerelmeket, kiket mással szerettem.
		10
Viszonzatlanság
Mese-zajlás volt. Még élt a Mese S egy tavaszon én valakire vártam. Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam, Parthoz sodort egy illatos mesét, Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat. Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép, Új mese volt ez s az árny csodasápadt. Mindig szerettem árnyat és mesét.
		11
Képzelet
Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.
		29
Karácsony Vágyakozás
Holnap már minden a mienk lesz, Hogyha akarunk, ha merünk.
		37
Bátorság Cél
Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tűzben, Panasszal égünk, lángtalan.
		17
Önismeret Szomorúság
Valami szent, nagy éjszakán Vad nászban megfogant az élet S azóta tart a nász örökké, Minden kis mozgás csókba téved. (...) Szent kéj a csók és szent az élet, A párzás végtelen sora S átok a csók, átok az élet, Ha nincs a csóknak mámora.
		23
Házasság Csók

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Következő oldal