|
Kategóriák
|
 | Ady Endremagyar költő és publicista 1877. november 22. — 1919. január 27. | Szerző figyelése | |
|  | | A lelkem még ronggyá-szedettebb, Testem röpítné könnyű szél Hádesz felé. És, és: szeretlek. | | | | |  | |
|  | Szeretem fölséges Voltomat e nászban S fényes biztonságom Valakiben, másban, De nagyon szeretem. | | | | |  | | Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. | | | | |  | Úgy van talán: szép a világ s jó, Mi vagyunk satnyák, betegek, Jégfagyos csókokban fogantunk S a fagy a lelkünk vette meg. | | | | |  | Ha hallod durva átkom, Halld ki, hogy szánva bánom Mindet, mi ért, a bántást S mégis máglyára vetlek: Szégyenlem, hogy sorsommal Csipőd ringása bánik: Túlságosan szeretlek. | | | | |  | | Hiszem, hogy egymást szeretve, egymást megértve, könnyebb lesz élni, s bármi sors állna is elénkbe, a boldogságot el fogjuk érni. | | | | |  | Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. | | | | |  | Hóhérok az eleven vágyak, Átok a legszebb jelen is: Elhagylak, mert nagyon kivánlak. | | | | |  | "Ha nincsen pénz, ád az Isten!..."
- És ilyen volt minden elvünk,
Nem gondoltunk soha arra,
Hogy a sorssal harcra keljünk.
Gazdag szívvel, víg kedéllyel
Fittyet hánytunk a világnak,
Ölelkező lelkeink tán
Nem is itt a földön jártak. | | | | |  | Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok. | | | | |  | Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája. | | | | |  | | Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres. | | | | |  | | Azonban az ember nagyon szomorú állat, akinek akkor is muszáj néha szeretni, amikor nincs kedve hozzá. | | | | |  | És akármi is fog már jönni, Mielőtt végleg elmegyek, Meg fogom ezt szépen köszönni. | | | | |  | Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm,
S hogy te leszel a halál, köszönöm. | | | | |  |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|