William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok

A természetben nincs rút, csak a jellem;
De bármilyen szép: rút, aki galád.
Az erény - szép; míg, a szépség, ha olcsó
Jellem köntöse: csak festett koporsó.

458. oldal, 3. felvonás, 4. szín, 1999.

Fent lenni éjfél után és akkor lefeküdni – az korán van: így hát éjfél után lefeküdni annyi, mint korán lefeküdni.

45. oldal, 2. felvonás, 3. szín

Biztosan tudom, hogy a bánat az élet ellensége.

14. oldal, 1. felvonás, 3. szín

Bárcsak nyelvtanulásra fordítottam volna az időt, amit vívásra, táncra, medvemókáztatásra prédáltam el. Ó, bár a művészeteket tanulmányoztam volna!

403. oldal

A szerelem oly változó,
Oly dús, hogy ő a képzelet maga.

397. oldal

Oh! kedvesem, hol s merre jársz már?
Oh! jöszte, hallgass: híved itt vár,
Mély s magas hangon dalol.
Ne kóborolj, szép ledérke:
Szeretőké a nap vége,
Okos ember tudja jól.

Idő! te bontogasd ki ezt, nem én;
Ez a bog nékem szerfelett kemény.

Jaj, gyöngeségünk bűnös ebbe, nem mi!
Úgy alkottak, hogy így tudunk szeretni.

Jó felakasztás megmenti az embert a rossz házasságtól.