Főoldal » Könyvek » Gabriel García Márquez: Száz év magány
Kategóriák

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Magvető Könyvkiadó

A képzeletbeli Macondo faluban élő Buendía család száz évének lenyűgöző fordulatokban gazdag, egy eddig sosem látott világot elénk varázsló története a valóság és az álom között, a mesék dimenziójában lebeg és mégis, a Száz év magány egész Latin-Amerika nemcsak leghíresebb de legreprezentatívabb regényévé is vált.
A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelmeben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, a ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává.

Idézetek a könyvből

Idő   Kedvenc

Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét.
 Gabriel García Márquez
53
Az ember nem akkor hal meg, amikor szeretne, hanem amikor lehet.
 Gabriel García Márquez
122
Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.
 Gabriel García Márquez
186
Még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben és kihull az emberek emlékezetéből.
 Gabriel García Márquez
36
Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.
 Gabriel García Márquez
68
A jövő igenis áttetszővé válik az időben, és látható lesz, akárcsak a fény elé tartott papírlap másik oldalán az írás.
 Gabriel García Márquez
50
Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak.
 Gabriel García Márquez
79
Megérezte, hogy elfeledték s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált.
 Gabriel García Márquez
62

Előző oldal1 2

Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak




Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum