Főoldal » Könyvek » Gabriel García Márquez: Száz év magány
Kategóriák

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Magvető Könyvkiadó

A képzeletbeli Macondo faluban élő Buendía család száz évének lenyűgöző fordulatokban gazdag, egy eddig sosem látott világot elénk varázsló története a valóság és az álom között, a mesék dimenziójában lebeg és mégis, a Száz év magány egész Latin-Amerika nemcsak leghíresebb de legreprezentatívabb regényévé is vált.
A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelmeben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, a ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává.

Idézetek a könyvből

Idő   Kedvenc

Sokkal nehezebb meghalni, mint ahogy hiszik.
 Gabriel García Márquez
34
Az erős rögeszmék legyőzik a halált.
 Gabriel García Márquez
11
Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó.
 Gabriel García Márquez
27
Noha néhány nagyszájú férfi tetszelegve hangoztatta, hogy az életét is odaadná, csak egyetlen szerelmes éjszakát tölthessen ezzel a vérlázító nővel, valójában egyikük sem erőltette meg magát érte. Lehet, hogy a meghódításához is, a veszélyek távol tartásához is elegendő lett volna az az egyszerű és primitív érzés, amelynek a neve szerelem, de éppen ez az egy senkinek sem jutott az eszébe.
 Gabriel García Márquez
59
A dolgoknak is megvan a maguk élete, csak fel kell ébreszteni a lelküket.
 Gabriel García Márquez
53
Le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban.
 Gabriel García Márquez
44
A szegénység a szerelem szolgálója.
 Gabriel García Márquez
43
Az idő nem múlik, (...) hanem csak forog önmaga körül.
 Gabriel García Márquez
58
Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét.
 Gabriel García Márquez
50
Az ember nem akkor hal meg, amikor szeretne, hanem amikor lehet.
 Gabriel García Márquez
116
Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.
 Gabriel García Márquez
180
Még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben és kihull az emberek emlékezetéből.
 Gabriel García Márquez
35
Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.
 Gabriel García Márquez
67
A jövő igenis áttetszővé válik az időben, és látható lesz, akárcsak a fény elé tartott papírlap másik oldalán az írás.
 Gabriel García Márquez
47
Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak.
 Gabriel García Márquez
79

1 2 Következő oldal

Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak




Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum