Gabriel García Márquez: Száz év magány

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Magvető Kiadó

A képzeletbeli Macondo faluban élő Buendía család száz évének lenyűgöző fordulatokban gazdag, egy eddig sosem látott világot elénk varázsló története a valóság és az álom között, a mesék dimenziójában lebeg és mégis, a Száz év magány egész Latin-Amerika nemcsak leghíresebb de legreprezentatívabb regényévé is vált.
A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelmeben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, a ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává.

KortársRegény

Az a hamutömeg, ami a szíve volt, s amely a mindennapos valóság legkeményebb csapásait is állta, a sajdító emlékezés első fuvallatára összeomlott.

Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet.

218. oldal, 1975.

Nincs olyan megalázás, amit egy céda meg ne érdemelne.

314. oldal, 1975.

Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.

251. oldal, 1975.

A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal.

182. oldal, 1975.

Könnyebb egy háborút elkezdeni, mint befejezni.

156. oldal, 1975.

Minden katonai bíráskodás komédia.

146. oldal, 1975.

8

Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja.

15. oldal, 1975.

Sokkal nehezebb meghalni, mint ahogy hiszik.

Az erős rögeszmék legyőzik a halált.

Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó.

Noha néhány nagyszájú férfi tetszelegve hangoztatta, hogy az életét is odaadná, csak egyetlen szerelmes éjszakát tölthessen ezzel a vérlázító nővel, valójában egyikük sem erőltette meg magát érte. Lehet, hogy a meghódításához is, a veszélyek távol tartásához is elegendő lett volna az az egyszerű és primitív érzés, amelynek a neve szerelem, de éppen ez az egy senkinek sem jutott az eszébe.

A dolgoknak is megvan a maguk élete, csak fel kell ébreszteni a lelküket.

Le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban.

A szegénység a szerelem szolgálója.