Lángh Júlia: Párizs fű alatt

Nyitogattuk az érzékelés kapuit, kiderült, hogy a dolgokat másképpen is lehet látni, hogy mindennek sokkal több aspektusa és rejtélyes összefüggése van, mint gondoltuk, hogy valóság és nem-valóságnak hitt valóság határai átjárhatók, hogy az idő talán mégsem lineáris, sőt kérdéses, hogy egyáltalán van-e. Megpróbáltunk kilépni szűkös önmagunkból, nem akartuk elhinni, hogy a világ csak annyi, amennyit véges testünkben és szellemünkkel felfogni képesek vagyunk.

20-21. oldal

Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amelyik a gubancot okozta, váltani kell, másképpen nézni, látni, csinálni a dolgokat, hogy az egyén, a társadalom, az egész bolygó súlyos bajaira sikerüljön valahogy megoldást találni.

22. oldal

Nálunk a nemzeti ünnep nem felszabadult öröm, hanem vagy hatalmi gumibotokkal szembenéző bátor, vagy, gyakrabban, hamis zászlók alatt lapuló hamis vonulás volt; mindenképpen bonyolult, ellentmondásos, szenvedélyekkel és aktualitásokkal terhelt dolog.

31. oldal

Nincs az embernek kedve beszélgetni, ha már semmi sem közös, ha a felek már nem kívánják megosztani sem ágyukat, sem gondolataikat, de még az ételüket sem.

67. oldal

Inkább kevés pénz és békés élet, mint sok pénz és nagy hajrá.

78. oldal

Minden szülő azt hiszi, hogy amit csinál, azzal jót tesz a gyerekeinek. És hogy ő jobban tudja, mi a jó nekik.

79. oldal

Egy házas- vagy élettársat többek között arra is tartunk, hogy legyen kin levezetni az indulatokat.

80. oldal

Az ember nem mindig olyan rettentően önálló, amilyennek tudni szeretné magát.

85. oldal

Időnként még azoknak az érveiben is lehet igazság, akikkel egyébként nem értünk egyet.

88. oldal

Az ember addig-addig fojtja el, különféle okokból, amit őszintén érez, hogy egyszer robbannia kell.

98. oldal

Végül is majdnem minden rajtunk múlik. Majdnem. De a szerencsének is adjunk egy kis esélyt.

113. oldal

Aki nálam rendesebb, az mániákus, aki nálam rendetlenebb, az zilált. Jeruzsálemben hallottam valakitől ezt az önironikus mondatot: aki nálam vallásosabb, az bigott, aki nálam kevésbé vallásos, az pogány. Sok tulajdonságjelzővel lehetne így eljátszani. Mindig mi vagyunk középen. Hozzánk képest mindenki más szélsőség.

124. oldal

Milyen szép lenne a világ, ha a maga területén mindenki maximalista lenne. Akkor például végre le is lassulnánk, aminek itt lenne az ideje.

124. oldal

Még ha rossznak is ígérkezik egy kezdődő nap, javítani lehet rajta reggeli szépségápolással és az öltözék gondos megválogatásával.

132. oldal

Ha nem számíthatsz valakire, amikor bajban vagy, akkor az nem is barát.

157. oldal