 | Edmond Rostand: Cyrano de BergeracCyrano de Bergerac, a nagy orrú lovag Molière kortársa volt, valóságos figura. Nemesi családból származott, de minthogy nem elsőszülöttként jött a világra, nem örökölt a vagyonból. Választhatott: pap lesz vagy katona, és a katonaság mellett döntött, belépett a testőrcsapatba a gascogne-i kadétok közé, ahol hozzá hasonlóan kisemmizett nemesifjak verődtek össze. Félelmetes párbajozó hírében állt, de filozófusként, természettudósként és rímfaragóként sem maradt el kortársaitól. Csak a hírnév, a gazdagság és a szerelem kerülte el…
|
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
1. felvonás, 4. jelenet
"Elesni a dicsőség mezején,
Szívemben méltó ellenfél vasával!"
Erről beszéltem, ábrándoztam én,
De hát halálom életemre rávall!
(...)
Jó!... A szerencse mindétig került.
Még a halálom, az sem sikerült.
5. felvonás, 6. jelenet
Ím földi pályám képe:
Míg lenn maradtam a sötétben, hátul,
Mások kúsztak föl... A gyönyör, az élet
A hír hő csókja mindig másoké lett!
De most, hogy vár az éjek-éje rám,
Megnyugszom benne.
Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!