Michael Schophaus: Az égben várnak a fák...
IdőHosszKedvenc

Michael Schophaus: Az égben várnak a fák...

Magyar Könyvklub

Megrázó történet Michael Schophausé. Hatszáz napon át gondozza, kíséri, látogatja rákbeteg kisfiát, Jakobot. Hatszáz napon át tudja, hogy ennek a kis életnek egyszer vége lesz, de hatszáz napon át reménykedik, hogy a csoda mindennapos. Könyvéből gyász, düh és tanácstalanság szól, de az apai szeretet katartikus élménye is. Apa és fia egy egész életet élnek át érzelmekben és - bármilyen furcsa - boldogságban. Az együvé tartozás, a létezés fizikai élményének a boldogságában. A kis Jakob szereti az életet. Vannak gondtalanul önfeledt pillanatai, biciklizés közben vagy amikor rajzol, de leginkább szeretett fái közelében. Megrendítő, de egyúttal felemelő, a határtalan, önzetlen szeretet könyve.

Életrajz, napló

A könnyek jöttek, ahogy jöttek, miért kellene védekeznem ellenük? A sírás azt jelenti, hogy őszinték vagyunk. Őszinték saját magunkhoz.

57. oldal

Csak azt kell tenni, ami fontos, csak azt kell szeretni, akit szeretni akar az ember, és az ég szerelmére, nem szabad jelentéktelen dolgokra fecsérelni az időt. Ahhoz túl rövid az élet.

81. oldal

Hogyan foghatta meg egymás kezét két olyan ember, akik a szakadék szélén éltek, és állandóan a lezuhanás veszélye fenyegette őket, ha mindig attól kellett félniük, hogy az egyik magával rántja a másikat?

80. oldal

Tudatában voltam az együgyűségemnek és a hitem naiv voltának. De mi mindent meg nem teszünk kétségbeesésünkben, mely szinte összezavarja a gondolatainkat. Becsülettel elviseltem volna mások gúnyolódását és megvetését, tűröm, hogy álszent bolondnak nevezzenek (...), ha ez segített volna. De nem kaptam támogatást, csak eső jött fentről, és egyszer csak az eredménytelenség miatt feladtam az Istennel való próbálkozást.

83. oldal

A lélek fájdalmai ellen nincs orvosság.

111. oldal

Az emberi lehetőségek határán alázattal el kell ismernünk a sors hatalmát.

139. oldal

Hogyan is tudhatná egy gyerek, hogy mi a halál, ha még az életet sem ismeri? Jakob gyors széllel tűnt el. Egy gyengéd lehelettel, nem tolakodóan, hanem szerényen, amilyen ő maga volt. Mint egy kis pillangó, mely odaül, ahol épp tetszik neki, azután elrepül örökre, mintha soha nem is létezett volna. Elfújta a természet szeszélye, átlátszón és könnyedén, és talán tényleg álruhás angyal volt, aki most a hetedik mennyországból vigyáz ránk.

13-14. oldal

A szerelemnek nincs sok helye egy olyan házaspár életében, akik lényegében azzal vannak elfoglalva, hogy néma önsajnálatban rágódjanak a sorson és kételkedjenek az igazságban.

80. oldal