Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Athenaeum Kiadó

1988-ban jelent meg Az alkimista című, kiadónknál is több kiadást megért sikeres regénye, amely egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett neki: 11 millió eladott példány a világ 41 nyelvén. Életművének kiadása során évente két újdonsággal jelentkezünk.
Pilar, a 28 éves joghallgató megcsömörlik napjai egyhangúságától, és gyerekkori barátjával, elhatározza, hogy megkeresi azt a csodát, amely megváltoztatja életük egyhangúságát.Tovább...

1988-ban jelent meg Az alkimista című, kiadónknál is több kiadást megért sikeres regénye, amely egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett neki: 11 millió eladott példány a világ 41 nyelvén. Életművének kiadása során évente két újdonsággal jelentkezünk.
Pilar, a 28 éves joghallgató megcsömörlik napjai egyhangúságától, és gyerekkori barátjával, elhatározza, hogy megkeresi azt a csodát, amely megváltoztatja életük egyhangúságát. A fiú abban a Varázslatos pillanatban hisz, amelyet Isten azért ad, hogy megváltoztassunk mindent, ami boldogtalanná tesz. Pilar elkíséri barátját csodakereső útján a Francia-Pireneusokba, ahol egyre jobban erőt vesz rajtuk a szerelem isteni és megváltó ereje. Melegséggel, bölcsességgel, örömmel és váratlan szomorúsággal teli szerelmük története varázslatos megjelenítése azoknak a végtelen lehetőségeknek, amelyeket az élet arra kínál, hogy nyitott szívvel tudjuk befogadni a csodákat.

KortársRegény

Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.

58. oldal

Micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi.

56. oldal

Bármerre indultam is az életben, minden út hozzád vezetett.

31. oldal

Isten boldogságra teremtett minket, így el kell fogadnunk, hogyha szomorúak vagyunk, azt csak magunknak köszönhetjük.

43. oldal

Csak az képes a boldogságot hirdetni, aki maga is boldog.

32. oldal

A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk.

38. oldal

Aki képes uralkodni a testén, az a lelkén is képes.

47. oldal

Kövesd az álmaidat, változtasd meg az életed és lépj rá Isten ösvényére. Tégy csodákat, gyógyíts, prófétálj. Hallgass az őrangyalodra. Változz meg. Legyél harcos, és harcolj boldogan.

47. oldal

Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem.

A szerelemhez vezető út nagyon nehéz. (...) Mert ez az út vagy az égbe röpít, vagy a pokolba taszít.

Mielőtt végleg lehunytam a szemem, anyám hangját hallottam. Egy történetet mesélt, amelyet gyerekkoromban többször is elmondott, csakhogy akkor még nem is sejtettem, hogy rólam szól.
"Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amelyet a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és úgy döntött, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amelyet már nem volt hova tűzni."

Rengeteg módja van az öngyilkosságnak. Aki a testét próbálja megölni, az Isten törvénye ellen vét. Aki pedig a lelkét próbálja megölni, az is Isten ellen vét, bár az ő bűne kevésbé látványos az emberek számára.

41-42. oldal

A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.

A hegyeket már megmászták, az űrhajósok már eljutottak a világűrbe, s a tengereken sincs már egyetlen aprócska sziget sem, amit ne fedeztek volna föl. De hátravan még a lélek meghódítása.

Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom.