Tudományfilozófiai idézetek
A tudomány egyfajta küldetés, hogy meggyőzzünk másokat és magunkat is valamiről, amiről csak sejtjük, hogy igaz.
A tudomány vérontás nélküli polgárháború. Vannak ostromok és vannak hidak, amiket fel kell robbantani. Vannak emberek, akiket el kell távolítani: olyanokat, akik egykor hősök voltak, mára azonban önelégültté váltak, s nem elég hatékonyak, s akiket az ügy érdekében félre kell állítani.
Mi emberek azokat a tulajdonságainkat őriztük meg az evolúció során, amelyek a pusztítást szolgálják. Ezt mutatja a törzsi életforma, az agresszív terület védelmezése. Önző nemi és fajfenntartó ösztöneink szinte lehetetlenné teszik a törzsi kereteket meghaladó kooperációt.
A tudósban is és a költőben is a gondolat elfogulatlanságát kell tisztelnünk.
Férfiak és nők távcsöveket és űrhajókat és részecskegyorsítókat építenek, végtelen órákon át ülnek íróasztaluk mellett, és értelmezik az összegyűjtött adatokat. A világmindenség megértésére való törekvés egy azon kevés dolgok közül, amelyek az emberi életet kissé az útszéli komédia szintje fölé emelik, s valamelyest a tragédia méltóságával ruházzák fel.
A modern emberiség óriási hasznot húzott a tudományok diadalmas előrehaladásából. A modern világ kényelme a tudomány eredményeire épül. Mindannyian haszonélvezői vagyunk. De ennek ellenére még mindig ragaszkodunk hajdani illúzióinkhoz, ha illúziók voltak, és képtelenek vagyunk elfogadni a tudományoknak azt az üzenetét, hogy nem vagyunk itthon ebben a világmindenségben. Hogy a világmindenséget nem nekünk szánták, és egyáltalában senkinek és semminek sem szánták.
Nagyon nehéz megértenünk és elfogadnunk azt, hogy ez itt (ahol élünk, és amit látunk) egy alapvetően ellenséges világmindenség jelentéktelen kis része. Még nehezebb megértenünk és elfogadnunk azt, hogy a jelenlegi világmindenség kimondhatatlanul idegen és embertelen kezdeti állapotból fejlődött ki, és azzal néz szembe, hogy végtelen hidegben vagy elviselhetetlen hőségben pusztul majd el. Minél érthetőbbé válik a világmindenség, mintha annál inkább értelmetlenné és céltalanná válnék.
Úgy véljük, hogy a csillagásznak a következő célt kell követnie: be kell bizonyítania, hogy valamennyi égi jelenséget egyforma, kör alakú mozgás hozza létre (...), mert csak ez a mozgás illik isteni természetükhöz.
Az egyik legalapvetőbb dolog, aminek meg kell változnia a jövő orvoslásában, az a szemlélet, hogy a gének jelentenek megoldást minden betegségre.
Az embereknek nemcsak a fizikai, hanem a lelki, pszichikai, spirituális túlélésért is küzdeniük kellett, és úgy küzdöttek, hogy körülvették magukat szimbólumokkal, szimbólumrendszerekkel. E szimbolikus védőpajzsok fontosságát nem lehet túlbecsülni.
Ma már tudjuk, hogy törekvéseink az egyre nagyobb biztonságra és az egyre nagyobb kényelemre a pusztítás és a pusztulás veszélyét is magában rejti. Ma már tudjuk, hogy megvan a hatalmunk rá, s talán még a hajlamunk s felelőtlenségünk is arra, hogy megsemmisítsük önmagunkat.