Tudással kapcsolatos idézetek
Néha, ha válaszokat keresünk, csak még több kérdéssel találjuk szembe magunkat. És néha jobb, ha tudatlanok maradunk. De ha nem akarunk választ adni, a legjobb módszer, ha halogatjuk a kérdést.
Némely szavunk olyan dagályos már, hogy el sem fér a szánkban. Minden édes! Még a keserűen virágzó rózsa is. A tudatlanság, az virágzik édesen, attól látjuk így leegyszerűsítve, fejük tetejére állítva a dolgokat.
Az emberek nagy része képtelen feldolgozni, vagy elviselni, ha valaki jobb náluk. Nézd, én nap mint nap szembesülök ezzel a problémával. Az irigyeim száma az egekben, de tudod mit? Csak sajnálni tudom őket. Lehet utánam csinálni, vagy ha nem tudja, fogja be. Uszítani és támadni mindenki tud. Teljesíteni nem.
Az igazi mester nem az, aki az ideális útra tanít, hanem több utat is megmutat a tanítványának, míg az végül rátalál arra az egyre, amelyik elvezeti a saját sorsához. És attól a pillanattól kezdve nem segíthet neki, hiszen a kihívásai egyéniek.
Az úgynevezett nagy tudású emberek a legnagyobb vakok. Az ilyen ember teljesen az ismeretein keresztül működik, és ezért sosem látja, hogy mi a helyzet most. Mechanikus az élete. Megtanult valamit, és mint egy robot, a betanult program szerint működik.
Ördögi igazságtalanság lenne megengedni azt, hogy csak művelt emberek számára - akiknek van idejük és pénzük a drága könyvekre - legyen hozzáférhető az igazi tudás.
Amit tudtam, arról kiderült, hogy nem jól tudtam, át kellett gondolnom, de amiben hittem, az mindig úgy volt, és most is így van. És úgy is lesz.
A fejben a tudás és a cselekvés két különböző dolog. A szívben a tudás: cselekvés. Szókratész azt mondja, hogy a tudás erény; de évszázadokon át senki sem értette, hogy mit akar ezzel mondani. Még a tanítványai - Platón és Arisztotelész - sem helyesen értelmezték ezt az állítását. Amikor Szókratész azt mondja, hogy a tudás erény, akkor ő ezt úgy érti, hogy olyan módon hallasz és értesz meg valamit, hogy a megértés pillanatától kezdve egyszerűen nem is tudsz másképp cselekedni.
Sose az elképzeléseidből indulj ki! - ez az, amit állandóan ismételgetek: sose a tudás állapotából indulj ki. A tudás azt jelenti, hogy már előre a fejedben cipelsz egy végeredményt, amit valahonnan kölcsönkaptál. Az élet olyan hatalmas, hogy nem szoríthatod elképzelések közé. Minden elképzelés csak részleges lehet. És mihelyt a részleges teljesnek nyilvánítja magát, fanatizmus, ortodoxizmus lesz belőle, mely tompa, ostoba elméket szül.
Tudni akarsz? Tanulj meg látni. Minden ismeretedet kívülről kaptad: semmi sincs lelkedben, ami nem volt meg előbb érzékeidben.
A nagy tudású éppoly öntudatlan, mint te. A tudatlan és a tudós nem két különböző csónakban eveznek; ők útitársak. A különbség köztük csak az információ mennyisége - ami egyáltalán nem is különbség. Az nem olyan különbség, ami bármin is változtatna. Lehet, hogy én csak néhány dolgot tudok, lehet, hogy te egy kicsit többet tudsz, valaki más pedig ezer és egy dolgot tud, valaki más pedig lehet, hogy egy két lábon járó enciklopédia - de ez semmi különbséget nem jelent. Buddha nem a tudás embere, ő az értés embere - nem információval van tele, hanem a látás képességével. Nem gondolatokkal van tele, hanem meglátással - tisztasággal, a tükör tisztaságával, nagy tudatossággal.
Az emberek csak mondják, hogy ők mindent tudnak; valójában csak hisznek valamiben, amit a vallásuk vagy a hitük diktál.