Történelmi idézetek
Nincs, ami gyorsabban eggyé forrasztana egy birodalmat, mint a földjére lépő idegen hadsereg.
Jól tudjuk, hogy a történelmet a mindenkori győztesek írják, így hát a történelem egésze az egymást követő győztesek történelemátírásainak, átértékeléseinek összessége, így hát amit mi "történelemként" tisztelünk, az a tények/események fizikai történelmével csak nagyon keskeny átfedésben van.
Az ember szavakkal gondolkodik, és szavakkal cselekszik. A művelt ember gondolatokkal küzd, szavakkal csatázik. A leghatalmasabb fegyver a gondolat és a szó. A történelem: gondolatok csatái, s gyakran szavak győzelmei.
A történelemben (...) éppen az a szép, hogy valamilyen módon minden ostobaság elnyeri benne méltó büntetését.
Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.
Ami megtörtént, azon az Isten sem tud változtatni, csak a történészek. Buzgólkodnak is szorgosan, a politikai megrendelők elvárásait teljesítve. Ezért tanulmányomban mind az égieket, mind a történészeket mellőzni igyekszem.
Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjúságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.
Minden szavuk égzengés volt,
Végigdörgött hazánk felett...
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet.
A történelem magával hozza tanulságait. Korunk bizonnyal eredményes volt a kiválók elriasztásában s a jelentéktelenek megvigasztalásában.
Nem tudom, tényleg a nagy idők szülik-e a nagy embereket, de hogy könnyen végezhetnek velük, abban egészen biztos vagyok.
Minél kevésbé ismerünk egy kort, annál könnyebb "aranykort" csinálni belőle. Minél kevésbé ismerünk egy embert, annál könnyebb idealizálni az alakját. A történelemtanítás szeret idealizálni. Pedig nem azzal segíti a hazafias nevelést, ha mennybe viszi a múlt hőseit, hanem avval, ha azt bizonyítja: történelem sohasem volt. Mindig csak jelen van, és a jelen mindig züllöttnek, romlottnak tűnik az előző korokhoz képest, a legnagyobb költők versei bizonyítják. Következésképp a mi züllött, romlott korunk is történelem lesz egyszer. És lehet, kortársaink közül épp azokból válnak "tiszták, hősök, szentek" akikről legkevésbé tudjuk elképzelni.
A történelem - még ha törvényei a természeti törvények erejével is építenek vagy sodornak - mindig az emberek tömegének műve; a tömegek pedig egyénekből állanak.
A történelemnek megvan a maga igazsága, a legendának is megvan a magáé. A legendák valósága más természetű, mint a történelem valósága. A legendák igazságai olyan mesékből fakadnak, melyekből valóság lesz. Egyébként a történelemnek és a legendának ugyanaz a célja: megmutatni a pillanatnyi emberben az örök embert.
Egy őrült, aki istennek képzeli magát (...) ez történik, kedvesem. Újra és újra, végig a történelem során. S magával ragadja az egyes embert.