Idézetek a pénzről és a társadalomról
A pénz felosztotta a világot nyertesekre és vesztesekre, gazdagokra és szegényekre. Ami remek felállás a nyerteseknek, de mi van azokkal, akik vesztenek?
Bár nagy a kísértés az állandó siránkozásra, az átlagember számára a világ ma is, még a recesszió idején is legalább olyan jó hely, mint bármikor ezelőtt. Hogy gazdagabb, egészségesebb és kellemesebb is, az inkább a kereskedelem miatt, mint ellenére van így.
Az igazán gazdagoknak nincs arra szükségük, hogy különböző márkajelzésekkel elvakítsanak másokat. Nekik elég, ha ők tudják, hogy gazdagok, és hogy az a néhány ember is tudja róluk, akikből hasznuk származik.
Amióta világ a világ, minden iparos és minden kereskedő lelkének az a legdédelgetettebb álma, az a legáhítottabb vágya, hogy a jövedelmének minél nagyobb hányadát vonhassa ki az adózás alól. Amióta állam van, adószedő állam van a világon, azóta minden egyes ember, akinek jövedelme van, egy-egy potenciális adócsaló.
A valóságban nem a munkaadó fizeti a béreket, hanem a termék, a vezetés pedig szervez; úgy szervezi a termelést, hogy a termékek képesek legyenek fizetni.
Nem a rendszer, a társadalom az oka. A pénz. Erről van szó. Minél finomabb valami, annál több pénzért lehet hozzájutni, s a szíve mélyén mindenki ínyenc. Vagy ellenáll, vagy nem. A probléma csakis akkor oldódik meg, ha megvalósul egy emberek nélküli társadalom. Ugyanis, ahol csak két ember is van, az egyik biztos kalmárkodni kezd.
A gazdagok soha nem pazarolnak el egyetlen fillért sem - erre csak a szegények képesek.
A cápák ezekben a szűk esztendőkben is degeszre tömik a hasukat, miközben a tisztességes ember csak csalinak jó.
A polgároknak az adót ellenszolgáltatásnak kell tekinteniük a védelemért, amelyben az állam személyüket és vagyonukat részesíti.
Jean Charles Léonard de Sismondi
Adót szedni annyi, mint a lehető legkevesebb gágogás árán minél jobban megkopasztani egy libát.
S így lettünk megint hívőkké egy kis vargabetű után.
Kezdetben volt: hiszek, tehát vagyok.
Aztán, kis időre: gondolkodom, tehát vagyok.
S most, véglegesen: hitelem van, tehát vagyok.
Vagy egyszerűbben: pénzem van, tehát vagyok.
A szegények és a középosztály zöme úgy véli, "ha sok pénzem van, azt tehetem, amit akarok és sikeres leszek."
A gazdagok tudják: "ha sikeres leszek, azt tehetem, amit tennem kell ahhoz, hogy enyém legyen, amit akarok, beleértve a sok pénzt."