Idézetek a társadalomról és az emberismeretről
Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tűnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok.
Vidéken könnyű erényesnek lenni. Ott nincs kísértés. Ez az oka annak, hogy azok, akik nem laknak a fővárosban, annyira civilizálatlanok. A civilizációt egyáltalán nem oly könnyű megszerezni. Csak két módon juthatunk birtokába. Az egyik mód az, hogy műveltek vagyunk, a másik, hogy romlottak vagyunk.
Ha az ember soká távol van a keresztény világtól, és a civilizációtól, visszajut abba az állapotba, amelybe Isten helyezte, vagyis a vadság állapotába.
Nincs a világon mogorvább valami a mindenféle ügyosztályoknál, kancelláriáknál, irodáknál, egyszóval a különféle hivatali területeknél. Ma már minden magánember azt hiszi, hogy az ő személyében az egész társadalmat sértik meg.
És most már azt is tudom, hogy aki okosabb és elszántabb, az uralkodik rajtuk! Aki mindent mer, annak van igaza előttük! Aki mindent félrerúg, az a törvényhozójuk, aki a legtöbbet mer, annak az igaza a legerősebb. Így volt öröktől fogva, és így lesz mindig!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Az emberek nem kommunistáknak és antináciknak születnek, hanem csak embernek, s később kommunistákká vagy antinácikká válnak. Hogy hogyan? Minden embernél más és más tényezők játszanak közre. A megváltozott körülmények gondolkodásra késztetik az embert. Engem is.
A világ tele van olyanokkal, akik senkit és semmit nem tisztelnek, tőlünk viszont azt várják, hogy tiszteljük őket, hogy értsük meg a gyilkosokat, hiszen oly rosszul bánt velük az élet.
Nem mindenkinek van előítélete a bőr színével szemben. Nem mindenki antiszemita. A többségből csak a kisebbség az, a hangoskodók. De a nagy többség hallgat, egyedül a maga dolgával törődik, és ez a hiba. Hogy azzal nem tünteted el a levéltetűt a rózsáról, ha úgy teszel, mintha nem volna ott. Azzal sem, ha más rózsát vásárolsz. Azt kell megvédened, amid van. El kell pusztítanod a levéltetűt. Csak ott a baj, hogy nem mindenki szeret kertészkedni.
Nagyon furák vagyunk mi, emberek: amikor látunk valakit, aki valami olyat csinál, amit nem értünk, vagy azt szeretnénk, hogy inkább ne csinálja, akkor azt mondjuk rá, hogy beteg. És az illető ezt még el is hiszi nekünk.
A társadalomban minden egyén és minden csoport - helyesebben majd minden egyén és csoport - azokat majmolja, akik fölötte állnak.
Ahol van konyhalány, ott van remény. Úristen, mi lesz velünk, ha senki sem tart már konyhalányt! A konyhalányok fecsegnek. A szakácsnő és magasabb rangú cselédek úgy elnyomják folytonos rendreutasításukkal, hogy csak természetes, ha kikívánkozik belőle, amit tud, és elmondja valakinek, aki szívesen hallgatja.
Az ember általában önmagába zárkózik, és mert ráadásul siker-orientált világban élünk, jégcsákánnyal a nyúltagyunkban is vigyorognunk kell, nehogy gyengének higgyenek, mert akkor irány a Tajgetosz. A fejlődés okán a jövendő generációk már négy-öt könyékkel jönnek a világra, és wattal fogják mértékezni a mosolyukat, miként a művi fényt. Elkeserítő korban élünk, erénynek számít, ha valaki oly hazug, akár egy rossz reklámfilm.
Ha egy csoport nem kap megbecsülést a jelenben, a múltban keres vigaszt magának - ez egy bevett eszköz arra, hogy fokozza magában önnön értékének és saját abszolút igazának tudatát.