Idézetek a társadalomról

Ez hát civilizációnk nagyszerű csodája!
A szerelmet egészen mindennapivá tették!

Antoine Barnave

Antivirtuális valóság-valóban, űrkréta korban - emberszaurusz énünk digitális kőbaltát markol...

Pálnagy László

A tulajdonképpeni tömegember elvi alapon nem lát be semmit, és erre egyáltalán nincs is szüksége, mert az egyetlen, aki hibát követhet el, az a nagy Anonimus, akit konvencionálisan "államnak" vagy "társadalomnak" neveznek.

Carl Gustav Jung

7

A nyájban nincs kétely, és a nagyobb tömeg mindig a jobbik igazság birtokosa - de a nagyobb katasztrófák is benne gyökereznek.

Carl Gustav Jung

16

Más klíma más szokást s viselkedést kívántat. (...) A más beszéd, a más észjárás és a tett gyakran megszégyenít újonnan jötteket.

Pierre Corneille

3

Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.

Rejtő Jenő

75

A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.

Wass Albert

106

Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!

Albert Einstein

144

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

Weöres Sándor

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell,
neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt,
de ha megkaptad, már nem érdekel,
ott rohad a szemétdombon majd.

Depresszió

Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika.

Joszif Visszarionovics Sztálin

Még egyszer elmondom csendben az imámat:
Uram, az emberek gyarlók és hibáznak...
Vége a világnak!

Seress Rezső

10

Az írásdüh egy romlott kor tünete.

Michel de Montaigne

Tudom, hogy a világ másnak lát, nem annak, amik vagyunk.

Szerelmes hangjegyek c. film

195

Sok út van, amit követhetünk az életünk alatt, de a nagy többség azt választja, hogy követi a csordát a széles és könnyen járható, kikövezett úton, ami csak spirituális középszerűséghez és stagnáláshoz vezet. Az út végén nem hagynak nyomot a létezésük mögött, és egyszerűen feledésbe merülnek. Mint a marhák, követik az előttük álló egyedet, kevés fogalommal arról, hogy mit is csinálnak, és egyenesen besétálnak a semmiségbe. Azért választják ezt az utat, mert ez ajánlja számukra a legkevesebb ellenállást és a legkényelmesebb életet.

Varg Vikernes