Idézetek a társadalomról
A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem.
Én nem óhajtok olyan mennyországot, amely fehérekkel van tele, én olyan mennyországot akarok, ahol a feketék és fehérek és rózsaszínűek és sárgák mind egyenlők. De még inkább szeretném ezt itt a földön.
A jó emberek éjjelente békésen alszanak az ágyukban, mert kemény férfiak állnak készen arra, hogy helyettük megtegyék az erőszakos dolgokat.
Aki politikával foglalkozik, annak két tulajdonsággal kell bírnia. Először némi könnyelműséggel, vagy ha úgy tetszik, halálmegvetéssel, ami ugyanaz; másodszor, ha már döntött, rendíthetetlenül hinnie kell saját döntéseiben.
Amely népen belül gyűlölet munkál, ott mindenki: a gyűlölködők és a gyűlöletet elszenvedő is szolga marad.
Mennyivel könnyebb kifigurázni a rendszert, és azzal viccelődni, hogy egy országot földönkívüli torzszülöttek irányítanak, mint megbirkózni azzal a szenvedéssel, amit okoznak!
Semmi értelme az emberi gondolkodásnak, beszédnek és írásnak, mélázásnak fennkölt gondolatokon, e maréknyi gondolkodóra nap mint nap milliónyi újság, folyóirat, beszéd, nyilvános és zárt ülés záporozik, s ez mind ellene munkálkodik, és sajnos nem eredménytelenül.
A gyerek a jövő emberanyaga. A jövő a léglökéses gépek és az elektronikus agyak kora lesz. A specialisták és szakemberek egész hadserege szükséges, hogy a rengeteg gépet kiszolgálják.
Nem hinném, hogy az adományok igazán hasznosak. Rendszerint nem a megfelelő célra fordítják őket. A lelkesedés, a tettvágy, a tág látókör nem a pénz függvénye. A drága felszerelés, a költséges képzés, a kísérletekre költött vagyon nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az adományok nagy része rossz kezekbe jut.
Van egy álmom: egy napon felkel majd a nemzet, és megéli, mit jelent valójában, ami a hitvallásában áll.
Az egyre növekvő egyéni és társadalmi feszültségek közepette nagyon könnyű elveszíteni biztonságérzetünket, és a körülmények vagy erőszakosabb embertársaink áldozatává válni. Zavaros korban élünk, konfliktusok közepette, melyeket romboló indulat tüzel. Így hát szükségünk van egy szilárd alapra, egy olyan belső hozzáállásra, amely biztonságot teremt életünkben.
Minden társadalmi forradalmat, minden tudományos és technikai forradalmat megszállottak hajtottak végre, nem kétkedő szakemberek.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Lehetetlen meggyőzni az embereket bármilyen újdonságról. Csak egyet tehetünk: hagyjunk időt nekik, hogy meghaljanak. Majd a fiatal nemzedék öleli magához az új igazságokat.
Hát jó nincs? Dehogyis nincs! Ámde mit írjak a jóról? Megváltoztatni én nem a jót akarom.
Jó volna hinni abban, hogy történelmünk során az ember, az emberiség pallérozódott, civilizálódott, emberségesebbé vált. Jó volna hinni, hogy ma kevesebb szenvedés van a világban, mint volt mondjuk száz vagy ezer évvel ezelőtt. Ha a tudomány eredményeire gondolunk, örülhetünk. Ha a "véres huszadik századra" gondolunk, a két világháborúra, a haláltáborokra, Kambodzsára, Szudánra, a három-négy milliárd mély nyomorban élő emberre, az életterüket elvesztő, éhen haló állatok milliárdjaira, akkor sírhatunk.