Szülőséggel kapcsolatos idézetek
A felnőtté válás nem könnyű. Az első lépést ő akkor tette meg ezen az úton, amikor úgy döntött, hogy megszüli a gyerekét. Csakhogy a második lépés semmivel sem egyszerűbb. Neki is el kell fogadnia, hogy az életben senkinek nem teljesülhet az összes kívánsága.
Azok a szülők, akik nem hajlandók gyermekeikkel együtt fejlődni, változni és szenvedni, a szenilitást választják - akár tisztában vannak ezzel, akár nem. S mind gyermekeik, mind a világ messze maga mögött hagyja őket. A gyerekektől lehet tanulni, s aki megragadja ezt az alkalmat, biztosítja magának az értelmes öregséget. Sajnos, a legtöbb ember nem ragadja meg az alkalmat.
Tudod mire jöttem rá, mi a nagyszerű dolog abban, ha az ember terhes? Olyasvalami, amit el sem tudtam volna képzelni. Hogy az ember soha nincs egyedül. Amikor van bensődben egy gyerek, soha többé nem vagy egyedül. Ő egy valóságos személy.
Az ember feláldozza magát a gyermekeiért, akik, ha majd felnőnek, szintén feláldozzák magukat a gyermekeikért. És így tovább. Következésképpen mindenki feláldozza magát. És ennek az esztelenségnek soha nincs vége.
Az anyai szeretet... hatalmas erőt képvisel. Több, mint egyszerű emberi szeretet. A lélek mélyéről fakad.
Az anyai szeretet egészen különleges. Talán a legerősebb emberi és lelki kötelék a világon.
Az apa az első szembesülés a nem-énnel. Apánk elfogadása vagy visszautasítása az első támpontunk, hogy vajon megbízhatunk-e a külvilágban vagy sem.
A nevelés alapja mindenekelőtt a hozzáállás meghatározása és ebből kifolyólag a viselkedés irányítása.
A gyermekét, gyermekeit és férjét vesztett asszony végső kétségbeesése, melyben ott remeg még a remény: amíg ő él, amíg ő túlél, addig legalább egyik gyermeke életben marad. Ehhez csak az édesanyák lehetnek elég erősek.
Sokszor tapasztalom, hogy a szülők istenként viselkednek, azt mutatják, hogy szentek és sérthetetlenek, akik soha nem tévednek, és nem hibáznak. Remélem, egyre több az olyan szülő, aki képes gyermekétől bocsánatot kérni, ha érzi és tudja, hogy hibázott. Így a gyermek mielőbb megtapasztalja, hogy a szülő is emberből van.
Ismerős az érzés, hogy csak nézed a gyereked, de az arcát mégsem látod? Hirtelen mintha nem is hozzád tartozna? Egy pillanatra elképzeled, hogy szabad, éli a világát, szeret és meghal, és te nem is ismered igazán, és soha nem váltottál vele egy őszinte szót sem?!
Minden anya előbb-utóbb rádöbben, a gyereke jobb ember, mint ő. Erről azonban mélyen hallgat.
A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi.
Anyánk szerelmes, gondoskodó szeretete, amely nélkül élni sem tudtunk volna, felnőttkorunkra veszélyes hínárrá változik.
Ha beleragadunk, nem sikerül felnőtt emberré válnunk és a sorsunkat szabadon megcsinálnunk.
Mikor csókolt meg engem Anya? Nem emlékezett rá, hogy valaha is megcsókolta volna. Talán az volt a csók, hogy beszappanozta a hátát, és azt mondta: "tartsd a fejed", és szappanhabból sapkát formált rá, hegyes, hosszú sapkát csavart a szappanhabos hajából, és az volt a csók, hogy fodrot varrt a köténye aljára.