Születésnapi idézetek
Minden évünk: egy életkör. Egy gyűrű az életfa törzsén. És minden életkör végén kicsit meghalunk - ugyanakkor minden új kör kezdetén kicsit föltámadunk. Ezért van az, hogy az ember, rejtélyes okból, szomorú a születésnapján.
Tizennyolc éve lázadó vagy,
de csak titokban.
Felégetsz magad mögött mindent
gondolatban.
Nem baj, hogy mindenki irányít,
úgysem azt teszed.
Egészen mostanáig kettős volt
az életed.
Minél több dolog változik az életben, annál több tűnik korábbról ismerősnek.
Szerintem mire az ember 50 éves lesz, addigra a happy és a birthday eltávolodik egymástól!
Valójában az egész emberi civilizáció is csupán egy múló pillanat a világegyetemben. Miért kellene a születésnapot a többi hétköznap közül ajándékokkal és ünnepléssel kiemelni?
Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.
Rohadtul éreztem magam a bőrömben. Még kólát inni se volt kedvem. Megpróbáltam bemagyarázni magamnak, hogy ez a nap semmivel se inkább a születésnapom, mint a tegnapi vagy a holnapi, és hogy különben is, a születési-dátum-ügy, ez úgyis csak kollektív szerződés.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
(...)
Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
Ha bárki is arcodba bámul,
És bárhogyan ítéli meg -
Hogy mennyi ráncod van, ne számold,
És valld be minden évedet.
Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka.
Azt a napot ünnepeljük, amikor életünk részévé vált. Végül mi másról szólhatna egy születésnapi ünnepség?
Évente legalább egyszer kívánhatunk valamit a szülinapi gyertyák fölött. Egyesek többet is bevetnek. Szempillákat, szökőkutakat, szerencsecsillagot, és néhanap egy ilyen kívánság valósággá válik. És aztán? Olyan jó, mint gondoltuk? Sütkérezünk a boldogság meleg fényében? Vagy csak ráébredünk, hogy még hosszú a be nem teljesült kívánságaink listája?