Idézetek a szomorú szerelemről

Fáj, hogy ezt kell mondanom, de aki méltó a szerelemre, annak a szerelem sohasem hozza meg a boldogságot. (...) Ön még mindig azt hiszi, kedvesem, hogy a férfiaknak a szerelem ugyanaz, mint nekünk? Nem. A férfiak az önnön boldogságukat élvezik, minékünk pedig csak az az élvezet, ha boldogságot adunk. A férfiak nem képesek csak és kizárólag egyetlen valakinek szentelni egész lényüket. Így ha abban reménykedünk, hogy a szerelem boldoggá tesz, máris biztos csalódásnak vagyunk kitéve.

Veszedelmes viszonyok c. film

Akkor is, ha néha fáj... akkor is legyünk egymásnak. Mert kaphat-e az ember nagyobb ajándékot, mint hogy megtalálja azt, akiben lelke másik fele lakozik? Nem. Még akkor sem, ha időnként beleszakad a szíve. (...) Tudom, hogy néha fájnia kell. Különös módon. És így még azt is akarom. Mert abban is ott vagy. Ott van az őszinte szereteted. És így még a fájdalom is erősít. Talán tisztít. Talán időnként segít a továbblépésben. Segít, hogy a földön is tudjunk maradni. Mert szárnyalni sem veszélytelen. Ha lezuhanunk, ha túl közel megyünk a Naphoz, elveszítjük egymást. És ezt nem szabad. Meg kell őriznünk egymást. Akkor is, ha néha fáj.

Csitáry-Hock Tamás

12

Maga nem utasít el, maga elfogad engem, sőt nyugodt és józan boldogságot kínál nekem, amit térden állva kellene köszönnöm, amíg csak élek. De én nem kérek belőle. Ó, milyen gyötrelmes és iszonyú szerelem az, amely szüntelenül egy meleg szót, egy szívből jövő simogatást koldul, és nem kapja meg! Olyan üres a szívem, mint a koldus gyomra, aki kinyújtott kézzel, sokáig fut maga után. Maga vetett neki szép holmikat, de kenyeret soha. Nekem kenyér, nekem szerelem kellett. Nyomorultan és nincstelenül megyek el, nem adatott meg nekem a maga szerelme, pedig néhány morzsája megmenthetett volna.

Guy de Maupassant

Az emberek képtelenek felfogni, hogy a szerelem tényleg vak. Azt hiszik, lelki társra leltek a szerelmesükben. Lerázzák magukról az egyedüllét embertelenségét, és már ketten vannak az egész világgal szemben. Így aztán összeházasodnak, és mi történik? Egy idő után átnéznek az asztal fölött a reggelinél, és egy vadidegent látnak.

M. C. Beaton

6

Én a szerelmes embert törlöm az élők sorából. Hülyének tekintem, sőt, nemcsak hülyének, veszedelmesnek is. Azokkal, akik szerelmesek belém, vagy azt állítják magukról, hogy szerelmesek, megszakítok minden baráti kapcsolatot; először is, mert untatnak, azután meg, mert olyan gyanúsak nekem, mint a veszett kutya, amely akármikor rohamot kaphat. Erkölcsi vesztegzár alá helyezem őket, míg csak a betegségük el nem múlik.

Guy de Maupassant

4

Előbb-utóbb minden szerelem (...) elsüllyed a feledés (...) vizében, s előbb-utóbb minden gyümölcs megérik. És akkor leszakítják.

Révay József

1

Tudom én, nem esik az jól, ha fölébresztünk egy érzést és nem osztozunk benne, de nincs nagyobb boldogság, mint az a szerelem, melyet viszonoznak.

Pierre Choderlos de Laclos

7

Minden szerelem akkor kezd repedezni, amikor a másik elkezdi a saját szuverén életét élni. Dolga van, nem ér rá, másokhoz is túlságosan kedves, saját feje és saját benső késztetései szerint kezd gondolkodni, s beleütközünk egy idegen lélek öntörvényű világába. Ez a folyamat egyre erősebb lesz, s ha az ember tíz év múlva találkozik egykori szerelmével, majdnem vadidegen ember néz rá. Azt gondoljuk magunkban: "Úristen, mit szerettem én ebben?!" Amikor egy szerelmes barátom zokog, hogy "mindenemet odaadtam neki, mégis elhagyott!", azt gondolom: "A legfontosabbat, a szabadságát nem adtad meg neki! Ketrecben érezte magát nálad, s ez az érzés megmérgezte a szerelmét."

Müller Péter

33

Mindennel, ami növekszik és minden fával így van: bütykösödik, kérgesedik. Elkerülhetetlenül megkérgesedik minden szerelem is, kifárad minden házasság. Úgy látszik, ennek így is kell lennie: az évek múlásával a szerelem hevének és szükségletének és minden lelkesedésnek csökkennie kell.

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

1

A nő ereje csak akkora, amekkora boldogtalansággal szerelmesét büntetheti.

Stendhal

Sokkal jobb, ha megismerem, aztán elveszítem a szerelmet, mintha soha nem szerettem volna.

Beth Revis

8

A szerelem olyan, mint amikor valaki megpróbál átevickélni egy zubogó pisafolyón a hátán egy teli szemetes kukával.

Charles Bukowski

12

A szerelem számára az a legrosszabb, ha el kell válni. Tudni, hogy egy nélküle töltött éjszaka következik, egy egész éjszaka, egyedül. Amikor beindulnak az önvádaskodó, ideges gondolatok, az embernek felforrósodik az agya, és megkérdezi önmagát, tetszem-e neki? Követtem-e el hibát? Máshogyan kellene viselkednem? Valami mást kellett volna mondanom? (...) Olyan érzés... mintha valaki elvitte volna a szívemet.

Tore Renberg

15

Sosem bírtunk elszakadni egymástól teljesen. Néha úgy éreztem, mindent feláldoznék a szerelméért, máskor meg éppen ellenkezőleg, a lehető legmesszebb akartam kerülni tőle, annak reményében, hogy akkor sikerül majd lenyugodnom, és visszakapnom a lelki békémet.

Elizabeth M. Gilbert

41

Azt olvastam valahol, hogy ha az ember meghal, akkor a lelke kiszáll a testéből, és látja a földi porhüvelyét. Bár én fizikailag nem haltam meg, a lelkem mégis elhagyta a testemet és kissé távolabbról figyelte a történéseket. Bence ugyan fel sem állt az asztaltól, mégis puszta kézzel kitépte a szívemet, a földre dobta és megtaposta. (...) A testem kibotorkált a dolgozószobából és megtámaszkodott a folyosó falánál. Most hogyan tovább?

Kaposi Krisztina