Idézetek a szeretetről
Az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat a szívünkbe rejtsük. Mint például azt a szót: "szeretlek". De ne várjuk el cserébe, hogy mi is ugyanezt halljuk. Azért szeressünk, mert szeretnünk kell. Másképp az élet elveszti értelmét, és a nap sem ragyog többé.
Nem számít, hogy érzed magad: minden reggel úgy kelj fel, hogy felkészülsz a fényed kibocsátására.
A szeretetnek nincs szüksége eszményi alakokra. A szeretet olyan, mint... de nem, nincs hasonlat a szeretetre. Nincs oka, nincs magyarázat reá. A szeretet, úgy látszik, önmagáért való. Néha felgyűlik egy emberben és kiárad.
A szeretet hűséget jelent a kapcsolatban, a másikkal való együttes növekedés akarását, nem a hibák felfedezésével való azonnali elrohanást. A szeretet a szeretettet első helyre helyezi az életben és olyan cselekedetet eredményez, amely mindig a legjobbat ajánlja fel a másiknak. A szeretet azt jelenti, hogy a legjobbat kívánjuk és adjuk a másiknak, még annál is jobbat, mint amit magunknak adnánk.
A szeretet nem azt jelenti, hogy egy vagy két ember iránt különleges érzéseink vannak. A szellemi szeretet ennél messze több, benne van a tisztelet, a tolerancia, a megbocsátás, a kíméletesség, a rugalmasság; a hovatartozás egyetemes érzése, a nyílt-szívűség, a szellem nagylelkűsége, ami mindenre kiterjedő.
Hétköznapi népek kis tettei, apróságok tartják sakkban a sötétséget. Egyszerű kedvesség és szeretet.
A hobbit - Váratlan utazás c. film
Vannak olyan gyengéd és finom érzésű természetek, akiket valami makacsság, valami szemérem visszatart attól, hogy megnyilatkozzanak, és a szeretett lénynek kimutassák gyengeségüket, nem csak mások jelenlétében, hanem még kettesben is - kettesben még kevésbé; csak ritkán tör fel bennük a szeretet, s annál hevesebben, annál féktelenebbül, minél hosszabb ideig fojtották vissza.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Miként a szeretet isteni állapot, a magány emberi állapot. És aki érti az élet csodáját, abban e kettő gond nélkül megfér egymás mellett.
Az ember nem akarja a mindenki által használt nevén nevezni azt, amit igazán szeret. Becézgetni szeretné, s annak hívni, amit a szíve diktál, mert csak így érzi azt, hogy igazán az övé.
Kisgyermekkoromban vágyódtam a szeretetre - amiről most azt gondolom, hogy az egészséges és jól működő élet egyik legfontosabb alapanyaga -, és szórványosan meg is kaptam azt. Ha belegondolok, valószínűleg ez volt az egyetlen egészséges dolog, amit kaptam. A "Szeretet Levesének" neveztem ezt. Meg voltam győződve arról, hogy amíg ebből eleget kapok, addig mindig meglesznek a szükséges eszközeim ahhoz, hogy megbirkózzak az élet hiányosságaival.
Elég elfeledkezni magunkról és másokat szeretni, s az ember nyugodt, boldog és igen jó lehet.
A szeretetkapcsolattól nem idegen az, hogy elvárások is vannak benne, de közben - bár ez egy paradoxon - lehet ezzel együtt föltétel nélküli is. A szeretetemnek ugyanis lehet, hogy nincs föltétele, de a kapcsolatnak van. Hogy egy kapcsolat lényegileg az lehessen, ami, ahhoz bizonyos föltételeknek teljesülniük kell. A házasság keretein belül az elvárás például így fogalmazódhat meg: elvárom tőled azt, hogy hűséges akarj lenni hozzám, és keressük közösen a megoldásokat, ha valami nehézség adódik. Ha a szerelem vagy a szeretet nevében elhitetjük egymással, hogy a kapcsolatunkban egyáltalán nincsenek elvárásaink, akkor sajnos ámítjuk a másikat és önmagunkat is. Ha a kapcsolat föltételeit kölcsönösen megteremtettük, lehetőséget biztosítottunk a feltétel nélküli szeretethez.
Az érdek nélküli szeretet lehet feltétel nélküli. A szerepek, a maszkok nem tudják szeretni egymást. Csak azt szeretheted, akit ismersz, és csak azt ismerheted igazán, akit szeretsz. Akitől félsz, az nem szeret igazán, ha szeretne, akkor nem félnél tőle. A szeretet és a bizalom egy tőről fakad.
A szeretet a szeretőnek a vágya arra, hogy a másik életét könnyebbé és gazdagabbá tegye, olyan módon, ahogy a másik óhajtja. Nem ahogy én. Ha téged szeretlek, úgy kell szeretni téged, ahogy te akarod azt, nem ahogy én.
A szeretet, ha valódi, nem lehet önző, nem kívánja a másiktól, hogy feladja az egyéniségét, lemondjon mindenről, ami az életének értelmet ad.