Sírfeliratok

Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni.

260

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
és nem emel, és nem aláz.

Babits Mihály

128

Miért tép rózsát a kegyetlen halál, mikor annyi hervadt rózsát talál?

150

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

Rejtő Jenő

67

Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.

Isteni sugallat c. film

403

Megölte Ámor fegyvere,
Most itt nyugszik e hant alatt.
François Villon a neve,
És szegény kisdiák maradt.
Nem szerzett vagyont ezalatt,
Hisz odaadta mindenét,
Kenyeret, asztalt, kosarat,
Mondj egy imát, az Istenért.

Francois Villon

26

Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok.

108

Drága összetört virágaink,
Pihenjetek csendesen,
Ne érezzétek fájó könnyeink,
Álmodjatok, míg találkozunk
odafenn.

47

Az eszmének volt hőse és szolgája
Hirdette lángolón az Úr szavát
Nevét nem törli el idők homálya
Áldóan adja kor a kornak át.

16

Nem volt rossz, sem jó,
Csak ember, fáradt,
Várt, várt és nem lelt
Soha csodákat.

Juhász Gyula

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Juhász Gyula

440

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.

Alex Tamás

Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt mi sem örök,
S melletted leszek újra én.

Várnai Zseni

Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Kosztolányi Dezső

122

Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
mert én már Istennél vagyok.

177