Idézetek a sikerről
Azok az emberek, akik csak a sikert akarják, rendszerint nem kapják meg, mert a siker önmagában nem cél, hanem következmény.
Minden művészetben, minden mesterségben (...) nem számít semmit a tehetség, csak a tapasztalat, amit szerénységgel és szorgalommal érhetsz csak el.
A kisgyerek számára a kudarc még természetes része az életnek: elesik és újra feláll, gyakorol, amíg meg nem tanul átfordulni, kúszni, mászni, járni. Számára ez nem kudarc, hanem a tanulás természetes része, gyakorlás. Az azonban, hogy később hogyan viseli, ha valami nem sikerül, hogy kudarcként éli-e meg, azon múlik, tőlünk mit lát. Dühöngünk, ha valami nem megy? Káromkodunk? Egy halk cifra odamondás után magunkba fojtjuk? Rámondjuk, hogy "mert nekem soha nem sikerül semmi"? Fogat összeszorítva erőltetjük? Elvárjuk, hogy elsőre menjen? Lebeszéljük-e egy-egy ötletéről, mert "úgyse menne"? Mi, szülők, merünk-e kísérletezni az élet dolgaiban? A konyhában? A munkában? A kapcsolatainkban? Merünk-e elesésből újra felállni? Merünk-e tanulni? Hagyjuk-e, hogy a gyermekünk így tegyen?
Már sokan akarták, hogy ne legyek az, aki vagyok. Annyian, hogy talán össze sem tudnám számolni. Pont ezért éri meg haladni előre. Hiszen ha sokan akarnak visszahúzni, akkor ott valaminek lennie kell. Valami vár, mert ennyi akadály mögött csak szuper dolgok lehetnek.
Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
Ha becsülik az embert (...), az olyan jó érzés, mintha az ember állandóan napfényben sütkéreznék, és szívében kellemes, derűs érzések bontakoznak ki.
Nincs annál borzasztóbb és kiábrándítóbb, amikor valakiben ott a lehetőség, de a lustaság és a félelem energiája keveredve önti el, ő meg szépen belefullad. Hát tegye. Minden csak döntés kérdése. Nincs olyan, hogy valami nehéz, vagy könnyű. Egyszerűen csak dolgok vannak, a mi agyunk látja el jelzőkkel.
Tényleg úgy van, hogy ha az életedet önmagad miatt éled, akkor a sikerélmény akkor jön, amikor nem is várod.
Ha el merem képzelni azt, ahova el szeretnék jutni - akár fizikai, akár lelki értelemben -, az fél siker, mert csupán az valósulhat meg kívül, amit belül már képes voltam megteremteni.
Attól függetlenül, hogy milyen pályát választunk, ha felfedezzük, hogy minden legyőzött akadály voltaképpen egy következő akadályra készít fel, azon az úton haladunk, amely a sikerhez vezet.
Ne akarj sikeres lenni - minél inkább célul tűzöd ki a sikert, annál biztosabban elkerül. A sikert nem lehet üldözőbe venni, ahogy a boldogságot sem: a sikernek magának mintegy mellékhatásként, önkéntelenül kell jelentkeznie, mikor az ember valamely önmagánál nagyobb ügynek szenteli magát.
A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (...) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.
Ameddig azt követeled, hogy mások ismerjék el fontosságodat, addig szenvedni fogsz, mert boldogságod az ő kezükben lesz. Felejts el "fontos" lenni! (...) Minél kevesebb elismerést követelsz, annál többet kapsz.
A szenzációknak megvan az a roppant sajnálatos tulajdonsága, hogy minél gyakrabban ismétlődnek, annál kisebbet durrannak.