Idézetek az örömről

Az öröm sohasem felhőtlen, fájdalomra építi a hídját.

Tore Renberg

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

Petőfi Sándor

Minden örömforrást ki kell használni, ugyanakkor nincs értelme habzsolni az örömöket. (...) A soknál több az elég, és az elég az olykor lehet egy is!

Für Anikó

6

Az öröm a bűn kerítője.

Platón

Aki másnak mindig örömöt igyekszik szerezni, eléri, hogy mások is azt tegyék, ami neki örömére szolgál.

Bosco Szent János

9

Csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson.

Gárdonyi Géza

5

Az emberi élet legnagyobb élményeit nem szabad csakis magáncélokra hasznosítani. Örömből, szeretetből, boldogságból, jókedvből másoknak is kell juttatni. Tovább kell adni a fényt, mert akkor tovább is tart.

Müller Péter

Egyszerre nem lehet félni és nevetni is. Amikor nevetsz, nem félsz. S azt érzed, valamitől megszabadulsz. (...) Eloszlik a szorongás. Nem tudatosul benned, de azért nevetsz, mert rájössz, hogy az élet győzött a halál felett. És a halhatatlanság a mulandóság felett.

Müller Péter

Nem ismerhetjük meg az öröm teljességét, amíg át nem éltük a kétségbeesés mélységeit.

Lester Sumrall

Legyél szivárvány valaki esőfelhőjében.

Maya Angelou

Minden gyönyörnek szenvedés az ára. Igazi örömök árát előre fizetik, a hamisakét utólag.

John Foster

36

Örömem könnyebb létű, mint a fény vagy árnyék.
Két otthonom van.
Élek a végső napok szigorúságában.
Élek valami titokzatos boldogságban.

Poul la Cour

3

- Az élet elég szomorú... becsüljük meg a nevetést!
- Akár a barátságot... nehezebb élni remény nélkül.

David Gemmell

13

A legnagyobb öröm az alkotásban a felszabadult, vég nélküli játék, új utak nyitása, a harmónia és az örömszerzés a másik számára.

Galánfi András

Az egyetlen lehetséges módja annak, hogy valakiről tartósan és megfelelően gondoskodjunk, szerintem az, ha nekünk magunknak mélységes örömünk származik a gondoskodásból, és minden egyes érte tett dolog rendkívül jó érzéssel tölt el bennünket. Ha csak egy kicsiny részünk is kötelességből, áldozatból cselekszik, csak azért, "mert kell", és kötelességérzetet, kényszert, bűntudatot érez, ez a részünk felemészti energiánkat, vitalitásunkat és előbb utóbb haragban, lázadásban, vagy depresszióban ölt testet, így bosszulva meg magát.

Thomas D`Ansembourg