Oktatással kapcsolatos idézetek
Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa. Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában? Mindegyiküknek azt kellene mondanunk: "Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, a mozgásod. Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?" Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük.
A szülők is idegesek, és nem tudják már, mire való volna az iskola. Azt várják tőle, hogy a kész tudásanyagot a gyerek fejébe beletegyék, amivel majd bejut az egyetemre. Holott minden gyereket arra kellene megtanítani, hogy a saját helyzetéből, tehetségéből kiindulva, gondolkodni tanuljon meg.
Meg kell állapítanom, amit sok más tanító is megállapított már, hogy legtöbbet tanítás közben tanul az ember.
A Tökéletesen Megvilágosodott (Buddha) azt mondta, hogy minden, amit tehet értünk: a tanítás átadása. Így mutatja meg a szenvedésektől való szabadulás útját. Hogy aztán mit kezdünk vele, az már a mi dolgunk. Ő mossa a kezeit, nem vállalhat felelősséget értünk.
Gyermekneveléskor emlékeznünk kell, hogy nem a jelenlegi életre nevelünk, hanem a jövőbelire, jobb állapotára az emberi fajnak, vagyis olyan életre, amelyben az élet minősége jobb. De a szülők a gyermekeiket rendszerint úgy nevelik, hogy csak a jelen elvárásoknak feleljenek meg, bár ez rongált. Mi a jövőre való gyerekneveléssel jobbítjuk meg a világot.
Hogy az embert a jövő számára alkalmassá neveljük, a teljesen tökéletes ember szem előtt tartásával kell nevelnünk. Tanítványunk csak ebben az esetben lesz méltó tagja annak a nemzedéknek, amelyben élnie kell.
Kevesebbet olvassatok, kevesebbet tanuljatok, és többet gondolkodjatok! Tanítóktól és könyvektől csak annyit tanuljatok, amennyire szükségetek van, és amennyit meg akartok tudni!
Az emberi értelem számára kevésbé ártalmas, ha egyáltalán nem tanul, mint a nagyon korai és nagyon sok tanulás.
A tapasztalt ember tanítómestere a tudatlannak. A tudatlan ember: amin a tapasztalt dolgozik. Az, aki a tanítóját nem tiszteli, és nem szereti azt, amin dolgozik, tévedésben van, bármily eszes ember volna.
Tekintsd úgy az embert, mint egy felmérhetetlen értékű kincsekkel teli bányát. Egyedül csakis a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak a kincsei, s hogy azok az emberiség javára váljanak.
A nemzet sorsa a tanítók kezében van, mert egyedül a tudás képesít igazságosságra, és egyedül az igazság teszi méltóvá a nemzetet a fennmaradásra.
Iskola
itt telik az ember kiskora (...)
itt hol a
bölcsesség permeteg rizspora
megköt a
kobakban ha el nem iszkola
fejted a
rejtélyt mit sokszor titkol a
kiskoma
elől az élet-iskola.
Miért szeretek tanítani? (...) Talán azért, mert olyan az egész, mint valami izgalmas halászat. Az ember nem tudja, mit fog, mit emel ki a tenger mélyéből. A válasz érdekel, amit kapok. Olyan izgalmas, ha igazán megértenek.