Idézetek a magányról

Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.

Carl Sagan

109

A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.

Laurell Kaye Hamilton

Szeretem a magányt, akkor is, amikor egyedül vagyok.

Jules Renard

49

A féltékenység nem más, mint hogy magányosnak érezzük magunkat mosolygó ellenségek közepette.

Elizabeth Bowen

Amikor húszévesek vagyunk, a tavasz és a szívünk között valamilyen rejtélyes és nehezen megmagyarázható kapcsolat létesül. (...) Ahányszor zöld fát, zsenge füvet vagy árnyas barlangot látunk, azonnal társra vágyunk.

Emmanuil Roidisz

Magányban társat keresünk, mert nem bírjuk sokáig - s ha társunk van, előbb-utóbb újra a magányt, mert a közösséget sem bírjuk ki. Ez a "magánszívünk" szüntelen önellentmondása. Éppúgy működik, mint a lélegzés: beszívom: csak magam vagyok - kifújom: és az egésszel vagyok... Így védekezünk a fulladás ellen. Más szóval így élünk.

Müller Péter

Van-e annál veszélyesebb, mint hogy az embert megértik? Annál is inkább, mivelhogy ez nem létezik. Az embert mindig félreértik. Az ember úgy gondolja, hogy nem magányos. Valójában pedig nagyon is az.

Pablo Picasso

Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég, és soha nem jön senki, hogy melegedjék annál.

Vincent Van Gogh

262

Úgy eltűntél, hogy ma se találod magadat. Mintha láthatatlanul lebegnél. Nyomokat hagysz magad után, robotolsz, csak éppen te magad nem vagy itt. Nem vagy ott, ahol éppen látszol.

Bácskai Júlia

A vágy sóhaj lett nemsoká:
Szeretet szárnyán merre szálljon?
Nincsen rokonszív, nincs hová!

Ady Endre

Csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.

Dsida Jenő

74

Érzem a pihékben, és a jégcsapban látom,
van egy hely távol, ahol mindenki barátom.

FankaDeli

Két világ közt barangolva: holt az egyik.
A másik még meg sem született.

Matthew Arnold

27

A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.

Weöres Sándor

105

A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.

Marc Lévy