Idézetek a magányról

Egy szürke irodaházban sem annyira nyomasztó és ordító a magány, mint amilyen egyeseknek egy vidám nyaralóhelyen lehet.

Kordos Szabolcs

0

Bárcsak felkelne a földről az árnyékom, és mellettem sétálna.

Jandy Nelson

6

A magány olyan, mint egy
Árva harmatcsepp egy levélen.
A kis szél is rezgeti,
A levelet meglibbenti,
Egyensúlyát, ó, elveszti,
A földön porrá zúzódik.

Dinnyés József

Néhanapján még a királyokat is legyűri a magány.

Anthony Ryan

2

A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.

Stendhal

10

Az borzalmas, ha New Yorkban késő éjjel felvihog valaki az utcán. Mérföldekre elhallatszik. És magányos és nyomott lesz tőle az ember.

Jerome David Salinger

1

Ha ajándékot kapok valakitől, szinte mindig az a vége, hogy elszomorodok tőle.

Jerome David Salinger

- Papa, érdekesek a városok?
- Szerintem nem túlságosan.
- Akkor miért építenek az emberek városokat (...)?
- Félnek a magánytól. (...)
- A városban nincs magány?
- Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni.

Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

A legtöbb ember, akár házas, akár nem, a lelkében egyedül van. Senkijük nincs, akivel minden érzésüket és minden gondolatukat megoszthatnák, és pontosan ez az, amit én is a legjobban hiányolok.

Anne Frank

5

Amit akkor keresünk, amikor szomorúak vagyunk, az valójában nem más, mint a Boldogság, s bár annyi sok mindent nélkülözöl, mert nincs senkid, akivel beszélgethetnél, mégis, a benned lévő Boldogság, ha egyszer rátaláltál, soha nem vész el. És most nem a földi dolgokra gondolok, hanem kizárólag a lelkiekre. Hiszem, ha egyszer megtaláltad a Boldogságot önmagadban, akkor sokáig láthatatlan maradhat ugyan, de elveszni mégsem vész el soha!

Anne Frank

A mélység útja mindig magányos - a tengerjáró nagy hajók is csak partközelben állnak egymás mellett.

Remete Szent Antal

5

Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.

Fekete István

Ki hagyta rám telepedni a magányt
Engedte hogy kikészítsen és időmet rabolja
Hogy mozoghat ilyen otthonosan nálam
Komisz undok magány
Szürke hártyát von a tapétákra
S a halál gondolatát tömködi a magába záruló csöndbe
Hangokkal füstölöm ki onnan
De mihelyt elhalnak a lépések a lépcsőházban
Újra a hall szőnyegén hever vigyorog
Mint egy elfeledett ruhadarab ami senkinek nem kell.

Katarina Mazetti

2

Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.

Katarina Mazetti

15

Puszta világra
jön a tél,
árvaságomra
nincs födél.

Nagy László

2