Idézetek a kitartásról
Ott maradni, hallgatni, elviselni,
nem menni, nem rombolni, megalkudni,
amikor már minden rossz irányba megy –
akkor lesz, meglátod, a legnehezebb.
Nincs lehetetlen, mert ha rá vagy kényszerítve valamire, akkor azt megcsinálod.
A víz még a kövön keresztül is kivájja az útját. És ha elakad, új rést talál magának.
Nem az a jó vitéz, aki ha veszély van, nem veszti el a bátorságát, hanem az, aki a harcok szüneteiben sem unatkozik, aki mindent kibír és mindvégig kitart, körömszakadtáig.
Nem szokásom feladni a harcot, mindig a legvégső pillanatig próbálok kitartani, ami persze általában a legrosszabb eredményt szüli. Hiába vagyok ennek tudatában, nem tudok rajta változtatni.
Soha nem mondhatja az ember, hogy készen van, mert mindig van újabb és újabb, amiért érdemes megint nekikezdeni, és amiért érdemes felkelni és tenni.
Az emberek azért buknak bele a nagy tervekbe és nagy célokba, mert azok túl távoliak, és nem tudnak olyan hosszú távon vonzóak lenni, mint amilyen sokáig küzdeni kell értük.
Olyan tettekre kényszerítem magam, amelyekkel más rég felhagyott volna már: mert nem szabad akaratom, nem szenvedély, nem szeretet vezényel, csupán a magamra rótt kötelesség, amelytől csak a halál szabadíthat meg.
Hogy egy nagy dolgot valóra váltsunk, először is tudni kell nagy dologról álmodni, másodszor is pedig állhatatosságot kell kifejleszteni magunkban, hogy a kudarcok láttán se rendüljön meg az álmainkba vetett hitünk.
Könnyű jónak lenni olyan szituációban, amelyet élvez az ember, ám amikor utálja, amit tenni kell, sokkal nagyobb kihívást jelent, hogy a legjobb formáját hozza.
Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt.