Idézetek az igazságról
Az agynak lázasan kellene dolgoznia, nem pedig lusta tunyaságba süllyednie. Az elme aktivitása olyan érdekfeszítő, olyan stimuláló! A kicsiny, szürke agysejtek foglalkoztatása a szellemi élvezet forrása. Bennük és csakis bennük bízhatunk, hogy a ködön át az igazsághoz vezetnek el bennünket.
Most, hogy így stabilizálódott
a helyzetünk,
nem tudom, miért kell hogy jók legyünk?
Ha másnak az erkölcs csak puszta fény
űzés,
lerombolva építés,
miért, hogy hisszük még tételes igazunkat.
S ha már az igazság semmit nem mond a mának,
miért, hogy csillapítja dühünket a bánat.
Oh igazság, igazság! Mennyire lelkem mélyéből vágyódtam már akkor utánad, mikor folyton és minden vonatkozásban emlegettek előttem - üres szóval és temérdek vastag könyvben! Mit tálaltak fel ezeken a tálcákon feléd kívánkozásomnak? A napot, holdat, gyönyörű alkotásaidat, de mégis csak munkáidat s nem téged magadat! S még munkáid közül sem a legméltóbbakat! Mert ragyogók ezek ugyan és égitestek, de lelkes teremtéseid mégis előbbrevalók. S az én éhes, szomjas vágyakozásom nem azon, bár legelső, dolgaidat kívánta, hanem téged, Igazság, akiben nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképp akkor, amikor időszerűtlennek látszik.
Nagyon nehéz ám egy adott helyzetben őszintének lenni saját magunkhoz. Azért nehéz, mert az önbecsapás őszinte kimondásával minden megváltozik körülöttem. A barátaimról, a páromról, akit addig a páromnak hittem, kiderül, hogy mégsem az. Nehéz ügy.
Az emberiség nagy részének a szemét annyira belepte az illúzió pora, hogy soha nem lesz képes megpillantani az igazságot, bárki próbál is meg segíteni neki.
Ha a feje tetejére állítjuk az összes készen kapott bölcsességet, akkor leljük meg az igazságot.
Nem kell félnem attól, hogy félreértenek, annál inkább félhetek attól, hogy megértenek.
Arra tanítanak minket, hogy higgyünk a "szabadságot és igazságot mindenkinek" deklamációban, pedig a valóságban a szabadság és az igazság gyakran egymás ellen játszanak.
Az igazság a mozgásban, az életben rejlik, nem poros fóliánsok agyonolvasott lapjain, hanem abban, ami a jövendő felé áramlik.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Addig példálódzik a csörgősipkás
míg nevén nevezi a gyereket,
s még jó, ha csak faron billenti a
túlérzékeny,
finnyás gyülekezet.