Hiányérzettel kapcsolatos idézetek

Mért is nem indultál velem,
hogy együtt járjunk mindenütt,
hogy két tekintet zsongassa köröttünk
a teljes élményt, a közös egészet?
Igy csak magamban hordozom
érzékeim szomját, hevét:
vonuló vállak, mellek rezzenése
idézi fájón régi ölelésed.

Fodor András

1

A Hold sehol.
Vak, szürke ég.
Véres kötés az este.
Hiányod sebe üszkösül.
Új nap, ki tudja, lesz-e?

Birtalan Ferenc

2

Az emberi természet része, hogy betöltsük a bennünk tátongó űrt, és végtelenül hosszú listát írhatnánk azokról a dolgokról, amik segíthetnek. Ezek némelyike jó, némelyike rossz.

Kim Holden

7

Ami nem volt enyém, törik is össze.
Amit nem éltem, hiányzik örökre.

Volker Braun

4

Amikor valaki otthagy minket, igazából akkor vesszük csak észre, hogy mennyire hiányzik.

Hajdu Steve

10

Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szemedben égne a régi láng,
Az, amit rám hagytál.

Hooligans

Bárki is osztogatja a szeretetet ebben a világban, rosszul végzi a munkáját.

Caroline Kepnes

3

Amerre járok, nő virág elég:
Csak szaggatom, te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába - messze vagy te, nem lehet -,
Míg odaérne, elhervadna rég!

Kaffka Margit

3

Olyan nehéz volt
vállamnak a fej,
mellkasomnak a szív,
szívemnek a hiány,
amíg nem jöttél!

Ágai Ágnes

12

Miként ha álomba boruló nyírfaág,
kezed hanyatlóban, és külön párna vár,
de ettől még nem vagy teljesen más világ,
hiába nem tudok beszélni most veled,
elhallgat a vers is, álmosan, nélküled.

Jász Attila

9

Tetszhalott
ha fölriad koporsójában
s üvölt bár maga sem hiszi hogy hallják

hat láb vastag tömés alól üvölt
fent zümmög a béke
jól szigetel a föld

így ordít bennem is hiányod.

Röhrig Géza

8

A sárgabarackmagban
ha feltöröd egy mag van
így rejts el engem

siess szerelmem.

Röhrig Géza

Akarom, hogy szeressetek,
Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek.

Ady Endre

10

Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol...

Kárpátia

Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.

Wass Albert

21
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ