Idézetek a haragról, dühről
A szex sok mindenné alakulhat. Ha elnyomják, haraggá válhat. Ezért kell a katonát megfosztani a szextől, mert így a nemi energia haraggá, ingerültséggé, rombolássá alakulhat, és így vadabb és erőszakosabb lesz, mint valaha. És a szexből lehet ambíció is. Ha egyszer elnyomod magadban a nemi energiát, akkor plusz energiád lesz, amit bármilyen irányban felhasználhatsz. Kiharcolhatsz vele magadnak politikai hatalmat, szerezhetsz vele pénzt, hírnevet, tiszteletet, lehet belőled nagy aszkéta, stb.
Az embernek csak egyetlen energiája van: a nemi energia. Nem többféle energia mozog benned, hanem ezt az egy energiát használod különböző célok megvalósítására. Roppant nagy lehetőség lakozik ebben az energiában.
Van, amit ki kell engedni. (...) Minél inkább magadba fojtod, annál rosszabb lesz. Ha kiengeded, elszáll máshová.
- Ismerem a téged hajtó haragot. A tomboló dühöt, ami úgy elnyomja a gyászt, hogy szeretteid emléke végül megmérgezi a véred. Egy napon azt kívánod, hogy bár soha ne élt volna, akit szerettél, úgy nem éreznéd a fájdalmat. Nem éltem mindig a hegyek közt, egykor feleségem volt a nagy szerelmem, de meggyilkolták őt. Ahogy te, úgy én is megtanultam, hogy vannak, akik ellen harcolnunk kell szüntelenül, könyörtelenül. A haragod nagy erőt ad, de ha nem uralod, elpusztít téged, ahogy majdnem engem is.
- Mi állítja meg?
- A bosszú.
A szavak hatalmas erejével egymást boldoggá is tehetnénk, mégis inkább fájdalmat és szenvedést teremtünk. Mindezt persze öntudatlanul tesszük, így okozva problémát (...). Nem tanítottak meg a szüleink bánni a szavakkal, mert annak idején az ő szüleik sem tudtak bánni a beszéd teremtő erejével. Öntudatlan reflexként az egótok parancsára direkt bántjátok a többi embert - a legtöbbször azokat, akiket állítólag a legjobban szerettek.
Az együttérzés szelíd, békés, gyengéd természetű. Ugyanakkor erőteljes, hatalmas érzés. Mégsem jelent veszélyt senkire. Azok viszont, akik könnyen elvesztik a türelmüket, megbízhatatlanok, veszélyesek. Az én szememben a harag fellobbanása a gyengeség nyilvánvaló jele.
A nem tárgyilagos kritikának különböző okai vannak. A kritizáló legtöbbször önmagával sincs jóban. Aki nem tárgyilagosan kritizál, az teli van méreggel és csalódással a félresikerült dolog miatt. Ezek a negatív érzések meghatározzák hanghordozását és szóhasználatát. A hangja szemrehányó vagy lekezelő. Túloz és általánosít. Ehhez jön még az a (többé-kevésbé tudattalan) vágya, hogy megleckéztesse, helyre tegye, vagy lejárassa a másikat.
Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi - és harcol - vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.
Tartsa meg a mérgét. A haragból meríthet energiát, hogy kiszabadítsa magát a méltatlan helyzetből. Mint minden helyzetnek, a dühnek is szüksége van egy konstruktív irányra, hogy a saját javára használhassa fel.
Akárhányszor elbuksz is, nem győzvén le indulataidat, ne csüggedj, mert minden erőfeszítésed e harcban gyengíti szenvedélyed, és megkönnyíti győzedelmed felette.
Ha a kellemetlen dolgok megterhelnek, és érzed a haragod vagy a felháborodásod megjelenését, menekülj ettől, és ne veszítsd el az önuralmadat! Minél több gyakorlatot szerzünk abban, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál inkább megerősödik a képességünk lelki nyugalmunk megőrzésére.
Csak azt hívom igazi kocsisnak, aki kézben tartja saját haragját, mely hasonló a száguldó kocsihoz, míg mások, az erőtlenek csak a gyeplőbe kapaszkodnak.