Idézetek a halálról

Az ember az én föladásával lelhet rá a legmagasabb rendű, legtartósabb örömre az életben. Ami pedig a halált illeti, a halál adja az élet értelmét.

Morgan Scott Peck

Ha elveszed az embertől az életét, nem marad belőle egyéb, mint a lábkörmök és egy marék homok.

Daniel Banulescu

1

Nem az számít, hogy ki halt meg. Ha az emberek szeretik egymást és az egyik egyszer eltűnik, a távolság fáj. És a távolság ugyanaz, akárki halt is meg.

True Blood - Inni és élni hagyni

Minden igazi nevetés a halálon való nevetés.

Müller Péter

Egy temetés kicsit olyan, mint maga a halál. Lehetnek kívánságaid, terveid, amit csak akarsz, de amikor eljön a napja, semmi beleszólásod nincs a dologba.

Gayle Forman

8

Egyetlen egy gondolat bánt engemet,
megvetett ágyban párnák között halni meg.
Úgy múlni el, mint aki nem is volt talán,
hajnali árnyék egy bérház oldalán.

Tankcsapda

A halottak mindenestül meghalnak, és soha többé nem adható nekik semmi, sem engesztelésből, se szomorúságból, se szeretetből.

Szabó Magda

5

A halál mint olyan, hirtelen dolog. A pillanat műve. És nem ismer kegyelmet.

Sakurazaka Hiroshi

6

Meghalunk - ez a világ rendje. De érdemes harcolni az életért.

Czeizel Endre

10

Senki sem hal meg egyedül. Mikor valaki meghal, egy részük, mely másban él, szintén odavész.

Sword Art Online c. film

12

Amikor egy szülő meghal, a gyerek rádöbben a saját halandóságára, de amikor egy gyermek hal meg, a halhatatlanság az, ami a szülő elveszít.

Amerikai Horror Story c. film

Az elmúlás tényéhez alkalmazkodni kell, s az ember végtelen találékonysággal terveli ki a tagadás, netán a menekülés különböző útvonalait. Gyermekkorunkban a szülői vigasz, illetve a világi és vallásos hitrendszerek segítségével tagadjuk a halált; később megszemélyesítjük, valós alakká, szörnyeteggé, démonná tesszük. Elvégre ha a halál egy bennünket üldöző démon alakját ölti magára, akár ki is térhetünk előle; és bármilyen rettenetes is ez a halált hozó szörnyeteg, az igazságnál - miszerint saját halálunk csíráit önmagunkban hordozzuk - mégsem borzasztóbb.

Irvin David Yalom

1

Felnőttként megtanultuk kiiktatni gondolatainkból az elmúlást; igyekszünk elterelni a figyelmünket; pozitív fogalmakat kapcsolunk hozzá ("eltávozás", "hazatérés", egyesülés Istennel, végső béke); mítoszokba kapaszkodva tagadjuk; maradandót alkotva halhatatlanságra törekszünk, gyermekeink képében kivetítjük magunkat a jövőbe, vagy olyan vallást követünk, amely lelki újjászületést ígér.

Irvin David Yalom

3

Tudjuk, hogy a halál létezik, azaz elméletileg tisztában vagyunk a tényekkel, de az ember - illetve az elmének az a része, amely tudat alatt a megsemmisítő szorongástól véd - leválasztja, elkülöníti magától az elmúláshoz kapcsol rettegést. Ez az elkülönítés nem tudatos, számunkra láthatatlan, ám létezéséről meggyőződhetünk azokban a ritka esetekben, amikor a haláltagadó gépezet kudarcot vall, és a halálfélelem teljes erővel felszínre tör.

Irvin David Yalom

3

Bár minden erőnkkel arra törekszünk, hogy párosan vagy csoportban éljük az életünket, bizonyos pillanatokban, például a halál közelében, az igazság - miszerint magányosan születünk, és meghalni is egyedül fogunk - dermesztő egyértelműséggel tör a felszínre. Számos haldokló (...) szerint a halálban az a legrettenetesebb, hogy egyedül kell végigcsinálni.

Irvin David Yalom