Idézetek a halálról

Az elmúlás tényéhez alkalmazkodni kell, s az ember végtelen találékonysággal terveli ki a tagadás, netán a menekülés különböző útvonalait. Gyermekkorunkban a szülői vigasz, illetve a világi és vallásos hitrendszerek segítségével tagadjuk a halált; később megszemélyesítjük, valós alakká, szörnyeteggé, démonná tesszük. Elvégre ha a halál egy bennünket üldöző démon alakját ölti magára, akár ki is térhetünk előle; és bármilyen rettenetes is ez a halált hozó szörnyeteg, az igazságnál - miszerint saját halálunk csíráit önmagunkban hordozzuk - mégsem borzasztóbb.

Irvin David Yalom

0

Felnőttként megtanultuk kiiktatni gondolatainkból az elmúlást; igyekszünk elterelni a figyelmünket; pozitív fogalmakat kapcsolunk hozzá ("eltávozás", "hazatérés", egyesülés Istennel, végső béke); mítoszokba kapaszkodva tagadjuk; maradandót alkotva halhatatlanságra törekszünk, gyermekeink képében kivetítjük magunkat a jövőbe, vagy olyan vallást követünk, amely lelki újjászületést ígér.

Irvin David Yalom

1

Tudjuk, hogy a halál létezik, azaz elméletileg tisztában vagyunk a tényekkel, de az ember - illetve az elmének az a része, amely tudat alatt a megsemmisítő szorongástól véd - leválasztja, elkülöníti magától az elmúláshoz kapcsol rettegést. Ez az elkülönítés nem tudatos, számunkra láthatatlan, ám létezéséről meggyőződhetünk azokban a ritka esetekben, amikor a haláltagadó gépezet kudarcot vall, és a halálfélelem teljes erővel felszínre tör.

Irvin David Yalom

0

Bár minden erőnkkel arra törekszünk, hogy párosan vagy csoportban éljük az életünket, bizonyos pillanatokban, például a halál közelében, az igazság - miszerint magányosan születünk, és meghalni is egyedül fogunk - dermesztő egyértelműséggel tör a felszínre. Számos haldokló (...) szerint a halálban az a legrettenetesebb, hogy egyedül kell végigcsinálni.

Irvin David Yalom

Elhervad a rózsa, lehull a levél!
Ezért születünk hát, ez az életi cél?
Csak eddig a pálya, semmit se tovább,
Vagy itten az ember csak öltözik át?
Mi itten örök: a halál-e vagy a lét?
Hol itten a kezdet, hol és van-e vég?
Mi itt a csalódás, hol itten az álom,
Vajh innen-e, avvagy túl a határon?

Vajda János

Bár lényem jobbik felével nem hiszek a halálban, a másikkal, a hitványabbal születésem óta készülődöm rá.

Déry Tibor

3

Ha természetesnek érzed, hogy az emberek másokért meghalnak, akkor te is biztosan tudod, hogy időnként egyetlen emberélet feláldozásával sokan mások megmenekülhetnek.

Attack on Titan c. film

Ha meghal is a férj vagy a feleség, akad helyette másik - mit lehet könnyebben pótolni az embernél?

Illyés Gyula

0

A halál egy tolvaj. Elveszi és megtartja mindazt, ami az ember... ami volt.

Bosszú c. film

Elérkezik az az idő, amikor el kell válni! Az öregek meg a fiatalok nem szoktak együtt maradni!

Guy de Maupassant

Aki meghalt vagy alszik,
Nem több, mint egy kép: gyermek szeme fél csak
A falra festett ördögtől.

William Shakespeare

Közös, hogy meghal, aki él,
S természet útján szebb valóra kél.

William Shakespeare

4

Én most olyan közelről látom a halált, hogy gyakran szeretném kinyújtani a karomat és visszalökni... azt látom mindenütt. Az úton eltaposott féreg, a lehulló falevél, egy fehér szál, amit valamelyik barátom szakállában észreveszek, a szívemet tépi, és fülembe kiáltja: itt van!

Guy de Maupassant

5

Soha senki sem tér vissza. Milliók és milliárdok fognak megszületni, körülbelül hasonlóak egymáshoz, lesz szemük, orruk, szájuk, koponyájuk, gondolat is benne, de az, aki ebben az ágyban fekszik, sohasem jelenik meg újra.

Guy de Maupassant

Ez hát az élet! Néhány nap, aztán semmi! Az ember megszületik, felnő, boldog, várakozik, aztán meghal. Isten veled, férfi vagy asszony, soha többé nem térsz vissza a földre! Pedig mindenki magában hordja a végtelenség lázas, megvalósíthatatlan vágyát, mindenki külön mindenség a mindenségben, és mindenki tökéletesen megsemmisül nemsokára, hogy új csíráknak trágyázza a talajt. Növények, állatok, emberek, csillagok, egész világok - mind megelevenednek, aztán meghalnak, hogy átalakuljanak. És soha nem tér vissza ugyanaz a lény, akár féreg, akár ember, akár csillag!

Guy de Maupassant