Idézetek a háborúról
Ember és ember halálos fegyver,
Ha egymás ellen fordul egyszer,
Ebben a világban talán már semmi nem lesz rendben.
A vértől majd vörös színű lesz a tenger.
Az öregek szörnyű dolgokat mesélnek a háborúról, de hát visszajöttek, különben nem mesélhetnének, ami azt bizonyítja, hogy az ember ép bőrrel is megmenekülhet a háborúból, és csak a pecheseket ölik meg.
Minden háborúnak véget kell érnie, és az életben maradt győztesek és legyőzöttek szükségképpen megegyeznek.
Egy háborút már önmagában vívni is nehéz, de még nehezebb tudni, hogy akárhogy próbálkozol, nem menthetsz meg mindenkit.
A háború sosem változik. Az emberi faj hajnala óta, mikor az őseink felfedezték a kő és a csont gyilkoló erejét, mindennek a nevében vért ontottak, Istentől az igazságon át az egyszerű, beteg dühöngésig. De a háború, a háború nem változik.
Háború az, mikor a túl ifjút és eszetlent kijátssza az idősebb és zordabb olyannyira, hogy végül egymás életére törnek.
A hadsereg is csak ugyanolyan pocsék dolog volt, mint minden egyéb, s az egyetlen jó az volt benne, hogy az embernek cimborái akadtak.
A szexuálisan szabad ember szerető és gyöngéd; vele teljesen lehetetlen háborúzni. De amíg a szex nem válik szabaddá, a háború soha nem fog eltűnni a Föld színéről.
Ne gondolja (...), hogy az emberek kevésbé vérszomjasak a tigriseknél, csak ravaszabbak. Az állat egyenes, őszinte, a zsákmányát felfalja, de saját fajtáját nem bántja. Az ember az embertársait mészárolja le, anélkül, hogy szüksége lenne a húsára. Az ember az igazi féktelen fenevad. Az emberek igazán megértek arra, hogy kiirtsák őket. Akkor lesz béke a földön, ha már nem nyomja hátát kapzsi, bűnöző ember.
A védekezésben (...) épp olyan rugalmasnak és leleményesnek kell lennetek, mint amilyen rugalmas és leleményes a sötét erő, amit legyűrni iparkodtok.
Egyenruhában is az a kötelességünk, hogy a lelkiismeretünket szolgáljuk, bármi áron.