Idézetek az ellenségekről
Mindig lesz egy olyan valaki,
aki rosszat fog rólad mondani,
csak hogy jobban érezze magát.
Ha a harchoz túl gyenge vagy, öleld át az ellenséged. Amíg két karja körülölel, nincs mivel fegyvert fognia rád.
Legyenek inkább becsületes ellenfeleim, mintsem becsvágyóak, és nyugodtabban fogok aludni éjszakánként.
Ellenségeink legalább olyan közeli "hozzátartozóink", mint szerelmeink. A különbség legfeljebb annyi, hogy az ellenségeink iránti tűz kitartóbban éghet bennünk.
Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi - és harcol - vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.
A legnagyobb időpocsékolás, ha arról vitatkozunk, ki a hibás. Ez sehová nem vezet. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a konfliktust.
A védekezésben (...) épp olyan rugalmasnak és leleményesnek kell lennetek, mint amilyen rugalmas és leleményes a sötét erő, amit legyűrni iparkodtok.
A konfliktus első áldozata saját szentimentalizmusunk kell hogy legyen, mert ha ez túléli, mi elpusztulunk.
Kötélhúzás. Ahelyett, hogy megegyeznénk,
két pártra szakadunk, és direkt
az ellenkező irányba rángatjuk azt a
szerencsétlen kötelet, hát hova jutunk?
Nem érdemes győzni, ha utána nem lehet kegyelmet gyakorolni. A csatában ellenségei legyünk ellenségeinknek, a győzelem után pedig testvérei.