Idézetek az életről
Az egész élet egy nagy hitelrendszer, melyet részletfizetési terv alapján törleszt az ember: elhasználódik, mielőtt kifizette volna.
A férfiak manapság nem normálisak, mindig valami új szenzációt hajszolnak, valami új kockázatot, mintha az élet nem volna egymagában is eléggé kockázatos.
Minthogy jóformán egész életemet fiatalok között töltöttem, úgy szemlélem az életet, mint a múló idő egy szakaszát, amely önmagában véve is teljes. Mint ahogy Eliot mondja: "A rózsa pillanata meg a tiszafa pillanata ugyanaddig tart."
Az életnek nem olyan, a sírhoz vezető utazásnak kell lennie, ahol a lényeg, hogy csinosan, jó karban lévő testtel érkezzünk meg, hanem inkább olyannak, ahol sivító fékekkel, porfelhőt kavarva csúszunk be a célba, teljesen elhasználódva és kimerülve, s hangosan kiáltjuk: "Hű, micsoda menet volt!"
Jobb egy pillanat
boldogság
s elégni a szépben
mint az örök unalom
ezért galacsinná gyúrjuk
egész életünket
s elpöcköljük messzire
hisz erre van az élet
inkább vagyunk egyetlen pillanatra
szépnek része, és szűnünk meg
utána, mint hogy öröklétre
legyünk kárhoztatva nem élve a szépet.
Az élet lutris, mint a cápákkal fürdőzés. Jobb pillanatainkban elhisszük, hogy megúszhatjuk.
Egy rossz cselekedet - és itt a rosszat nem úgy értem, hogy gonosz, hanem elhibázott, rögtön érezteti a hatását: olyan, mint mikor táncolsz, és elvéted a lépést, vagy hamisan énekelsz... fülsértő (...). Ha nő lennék, azt mondanám, hogy olyan, mint ha kötés közben leejtesz egy szemet.
Mindenki csak egyszer él, és egyetlen élete van. Kizárólag saját élete iránt vannak kötelességei, egyébként senki és semmi iránt. De miből áll valójában az élet? Kívánságok és vágyak hosszú sorából. Lehet, hogy ezek sokszor csak képzelt kívánságok és vágyak, mégis egyes-egyedül az a fontos, hogy erősek. Az élet egyetlen értelme, hogy kíméletlenül teljesítsük ezeket a kívánságokat és vágyakat.
Az élet unalmas és céltalan. Mind nagy reményekkel kezdjük, aztán lemondunk ezekről. Rádöbbenünk, hogy előbb vagy utóbb úgy is meghalunk, anélkül, hogy megtaláltuk volna a választ a nagy kérdésekre. Mindenféle bonyolult elméletet dolgozunk ki, amik egyszerűen csak más szempontból közelítik meg a mindennapi valóságot, de közben a nagy és igazi dolgokra vonatkozó tényleges tudásmennyiségünk egy kicsit sem nő. Alapvetően mind rövid és kiábrándító életet élünk.
Sohasem volt jó a bajnak félúton elibe menni. Ti, fiatalok, mindig siettek. Könnyű valamit megtenni, de nehéz meg nem történtté tenni.
Különös (...), hogy milyen örömöt okoz az embernek, ha élénk, fénylő színeket préselhet ki egy palettára, és szétmázolhatja őket egy vásznon! Néha tudja az ember, hogy mit is akar csinálni, és néha nem, de mindig élvezet.
Gyermekkorunkban úgy hittük, ha majd felnövünk, többé nem leszünk sebezhetőek. De hát... élni annyi, mint sebezhetőnek lenni.
Hányszor kell még padlót fognom ahhoz, hogy rájöjjek, már nincs erőm felállni? Hogy már nincs erőm felkelni és tovább harcolni az életemért? Lehetséges az, hogy az ember akkor is ráébredhet, hogy melyik úton kéne haladnia, amikor már nincs elég ereje ahhoz, hogy megmozduljon.
Az élet egy játék - ismerjük meg a szabályokat és játsszunk jól. Egy jó játékos éber, így könnyű számára a tolerancia és rugalmasság, nem ragad le túl hosszú időre bizonyos jeleneteknél, a szabályoknál, vagy bármelyik más játékosnál, megadja a kijáró tiszteletet és figyelmet, de folyamatosan halad tovább. Egy jó játékos a saját szerepét játssza, és nem próbálkozik azzal, hogy a másik szerepét játssza el.
Megszállott vagyok. Újra akarom kezdeni az életem. Még egy lehetőséget szeretnék kapni, hogy megérthessem az új gondolatokat, érzéseket és érzelmeket. Még egyszer nem fogom elfecsérelni magam, csak vedd el a fájdalmamat és hadd kezdjem újra!