Idézetek dalszövegekből

Az idő, szelíd szörnyeteg,
számon tart minden ünnepet.
Barát, mégis ellenség,
örökké nem lesz tiéd.
Idő, amíg rájövünk,
az idő egyetlen kincsünk.
Tékozlón bánhatsz vele,
igényt tart létedre.

Ossian

Sokan csak néznek, de semmit sem látnak,
hisznek és tűrnek, hallgatnak, várnak.
Csapdába zárva, számtalan számla,
süketen, némán a vakvilágba...

Ossian

Halott virágok,
csendes fohászok.
Nem hozhat békét
a részvét.
Kőtestű angyal
néz fel az égre,
arcán a bánat,
kőszárnyak nem szállnak.

Ossian

Törékeny kép; tudod, megszoktam rég,
szavaim festik a sorsom színét.
Törékeny kép, amit rajzol egy szó,
néha túl rossz, néha túlontúl jó.

Ossian

Megöl az élet, hogyha hagyom.
Lovagolunk a szavakon.
Hiába való szó-rodeó,
tettek nélkül semmire sem jó.

Ossian

Néhanap velük álmodom,
hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok."
Hómezők, a sár alatt,
völgyekben, dombokon nyugszanak.
Testüket, vérüket, könnyeiket
őrzi a föld, végtelen tengerek.
Izzik fenn a láthatár,
a tiszta szél lelkükért sóhajt már.

Ossian

Ülj hát le!
Pihenj meg velem.
Ha gondod van, mondd el nekem.
Figyelj rám, bíznod kell bennem,
titkainkat őrzöm szívemben... csendesen.

Ossian

Láncon játszod a boldogságot,
sok-sok álmod ellopták.
Kérded búsan: merre, hol van,
a szótlan-józan szabadság?
Kőbe, vasba zárva,
árva lelked, fázva vár.

Ossian

Hogyha várnak rád, nyitva áll egy út,
miért várnál, hogy múljon a múlt?
Létezik egy hely, van, ki elfogad,
Végre fogadd el azt, aki vagy!

Ossian

Háborúba hív az ördög,
minden fegyver csőre töltött.
Jelszavakból hazug játszma,
a vér olcsó, az olaj drága.

Ossian

Nem kell az eskü, a gyűrű kevés,
ez véreddel írt szerződés.

Ossian

A bíró legbelül, szívemben törvényt ül,
irgalmat nem ismer.
Készül a számvetés - sok volt vagy túl kevés?
Kérdezem, nem felel... hát csendben mondom:

Mázsás kősziklát, sok-sok éven át
Hordtam a hegyre fel, és reggel újra kezdtem el.

Ossian

Hogyha kiszállnék csendben, szépen,
nem változna semmi sem.
Néhány gyászkönyv, némi öröm,
hát nem szállok ki, azért sem!

Ossian

Hogyha kiszállnék csendben, szépen,
elegánsan a semmibe,
vállat vonna csak a világ,
a mérleg nyelve se föl, se le.

Ossian

Ne mondd azt, hogy soha nem utáltad
a tükörben reggel önmagad.
A sötét oldalt soha nem próbáltad,
én nem hiszem, hogy őszinte vagy.

Ossian