Idézetek dalszövegekből

Idegbeteg vagyok, folyton ezen kattog mindenki,
De hányszor kérdeztétek, hogy segíthetnétek innen ki?
Mindenkit csak a felszín vakít el, de hidd el,
Amit hallasz, nem megjátszott, csupáncsak inger.

Children of Distance

Ha mások előtt majd egy életre megtagadsz,
ha már nem én leszek, kiért megszakadsz,
lehajtott fejjel már nem ismersz meg, mellettem
elhaladsz, nekem akkor is a barátom maradsz.

Magna Cum Laude

Hogy miért ülök itt egyedül,
nagyon elgondolkodtató.
Minél jobban vigyázunk valakire,
annál inkább elhagyható.

Magna Cum Laude

Csak egy gesztenye voltam,
ki lehullott eléd.
Hiába mondtam, ne végy fel,
tövist szúrok beléd.

Magna Cum Laude

Elengednélek, de félek, ez nem így megy,
nyomnám a féket, mégis a gázra lépek.
A túl hosszú hajnalok mögött megszöknek a napok,
elengednélek, de képtelen vagyok.

Fluor

Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket,
Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet.
Utat keresve, tapogatózva egymásra lépve élünk,
Megnyomorítva, mindent feladva szánalmas lesz a végünk.

Ismerős Arcok

Mikor nem látod már a célt,
S tán a hited sem töretlen,
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig,
Mitől jó élni és mitől nem!

Ismerős Arcok

A bajban sem ismerjük egymást,
Nem nyújtunk segítő kezet;
De ha nem hiszi magyar a magyart,
Az út már a pokolba vezet.

Ismerős Arcok

Nem értem, mit mond, s az arca olyan más;
Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd.
Attól félek, késő már menni,
Egyedül jöttem, és nem is várt senki.

Látom, hogy beszél, de nem értem a szót;
A szívem sem dobog, s ez nem jelenthet jót.

Ismerős Arcok

De ha lemegy a nap,
már nem nagyon ismersz rám.
Becsukott szemmel
zuhanok a fény után.
S míg a pohárban el nem olvad a jég,
addig egy kicsit
megint olyan leszek, mint rég.

Ismerős Arcok

Hónapok óta a híredet se hallom,
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom.
Tán a hétköznapok fogságába estél,
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér.

Ismerős Arcok

Tényleg csak engem zavar,
hogy bármerre indulok.
Északnak, nyugatnak, délnek
vagy keletnek fordulok.
Által a "gúnyhatáron",
ugyanúgy otthon vagyok,
csak halkabban kéne mondjam,
nehogy meghallják "azok".

Ismerős Arcok

Nem köszönök, nem búcsúzom,
Merre tartok, rég nem tudom.

Nem találom csillagomat,
Aki mutatná az utat.

Nincs már testvér, nincs már barát,
Szél sodorja lábam nyomát.

Ismerős Arcok

Én nem hiszem el,
Hogy csak így lehet,
Hogy az önzésen kívül
Az ember mást nem tehet.

Mert ahogyan él,
A végén úgy marad egyedül
És nem lesz már semmi,
Mit szeretne legbelül.

Ismerős Arcok

Meghalok majd, mielőtt felébrednék,
Élettelenül fekve az ágyon,
Nem marad más utánam, csak néhány emlék,
Nem marad más, csak a hiányom.

Tankcsapda