Idézetek a csalódásról
Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
ezernyi égi vaskohász
locsolja szét a sörhabot.
Tudom, hogy ez nem épp vidám:
e nemjövés, ez ócska szesz
- élek, s ez nem az én hibám,
Ígérem, orvosolva lesz.
Íme, lássátok, emberek:
valaki mindent elszeret,
amit a szívem megszeret.
Valaki mindent elszólít,
amit a szavam megszólít.
Igényt mindenre tarthatok,
berzenghetek, lázonghatok,
de semmit meg nem tarthatok!
Most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled - te aztán megadtad.
Mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem
múltunk söpröd össze amíg megérkezem
lettél eltékozolt idő megunt kegyszer
a szél majd rád talál és visszafúj egyszer.
A megtört szívet nem gyógyítja semmi, mert a megtört szív előbb szikkadni kezd, mint a kint hagyott zsemlye, azután pedig megkövül, hogy ölni lehet vele.
Hol jársz? nem kérdem, olyan mindegy,
csak lépted vigyázom,
cipőd ismeretlen.
Ha szólnál hozzám, meg se hallanám,
elmennék melletted észrevétlen,
mostani magadhoz nincsen már közöm.
Miért gondolom mindig, hogy ez most más lesz? Miért lelkesedem be mindig túlságosan ennyire? Túl naiv voltam már megint. Mindig túl magasra emelkedem, ahonnan nagyon nagyot lehet esni, én meg esem is. A kérdés: az aktuális szakadék most milyen mély?
Első a munka, én a második,
apám csak megy, hajt, és többről álmodik.
Anyám meg főz, mos, esténként kivasal,
cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal.
Jövök majd! - mondja, örökké hiteget.
Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket.
Ó te világ, méz és méreg,
Piros almában kis féreg,
Mind az évek, oly múló vagy,
Csalárd világ, engem elhagyj!
Nem hiszek már a szépségnek,
Sem az észnek, sem szentségnek,
Elhamvad, mint a száraz ág,
Kihuny, mint a gyertyaláng.
Minden, minden ideálunk
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért.
Minden felnőttben a félrevezetett gyerek csalódik. Legtöbbször jóvátehetetlenül, mert mire megpróbálja kiheverni csalódásait, elfogy az ereje, s megtörik.
Nem jó, ha az embernek kedvenc dolgai vannak. Sose legyen kedvenced semmiből. Úgy legalább elkerülheted a csalódást. Nem jó, ha az ember túl erősen kötődik egy tárgyhoz. Vagy akár egy személyhez, ha már jobban belegondolok.
Ha nincsenek elvárásaid, sohasem fogsz csalódni. Néhány csillogó szemű költőt vagy hegytetőn élő szerzetest leszámítva mindnyájunknak vannak elvárásaink. Nem véletlenül. Szükségünk van rájuk. Úgy töltik meg az álmainkat, a reményeinket és az életünket, mint valami koffeinnel túladagolt energiaital.
Lennék dalod és táncod
vagy csak síró hegedűmuzsikád.
De csak csönd vagyok
és a csöndedben telis-teli kétség.
Jó volna rád nevetve nézni
a legjobb volna rád se nézni
Jó volna lenni illedelmes
Jó volna nem lenni szerelmes
Jó volna erről nem beszélni
a legjobb volna nem is élni.