Bűnnel kapcsolatos idézetek
A bűnösnek, ha érzi, hogy az egész szerencsétlenségnek ő az oka, rosszabb, mint az ártatlannak.
E két princípium, a jó és a rossz között örök harc folyik világszerte. Az idők kezdetétől fogva ez a két princípium áll egymással szemben, és mindörökké harcolni is fognak egymással.
Abban, hogy valamit elfogadunk-e vagy sem, nem az játszik főszerepet, hogy az illető dologban van-e gonoszság, hanem az, hogy több-e benne a gonosz a jónál. Nagyon kevés az olyan dolog, ami egészen gonosz vagy egészen jó.
Az igazi bűn csak az, ha az ember fájdalmat okoz egy másik élőlénynek, megcsonkítja, megbénítja, eltorzítja mások vagy a maga élet; ha nem segít másoknak abban, hogy életük kibontakozzék; ha nem bontja ki önmagában mindazt a képességet, amely lehetőségként benne rejlik; ha nem fedezi fel a világmindenségben s önmagában mindazt, amit csak ő fedezhet fel. Vagyis ha hagyja a nemlét sötét tartományában azt, ami általa Létté válhatott volna.
Csak az ártatlanok ismerik a zavartalan alvás békéjét. Valld be bűneidet, és úgy fogsz aludni, akár egy újszülött gyermek.
Grádicsonként jut az ember a cégéres gonoszra, és aki egyszer felér a létra tetejére, az többé le nem jön onnét, az többé sose lesz rendes ember.
Mondd meg, ilyenkor hol van az Isten,
hol van az, akiben eddig hittem?
Nincsen igazság itt a Földön,
ha embert hagy, hogy embert öljön.
Az ember nem ébred arra egy nap, hogy "Na, eljött a nagy pillanat, mától kezdve bűnöző leszek". De néha az élet mégiscsak így rendezi a dolgot.
A bűnbeeséssel indult el az ember az Istentől távolodó úton, azóta háttal van Isten felé. Alaptalan reménykedés azt állítani, hogy az ember a művelődés és a tapasztalatok következtében nemesebb lesz, a történelem azt igazolja, hogy elveszítette a lélek és szellem igazi tulajdonságait, amelyekre olyan nagy szüksége lenne: szeretetet, bizalmat, és szinte félholtan fekszik a világ országútján.
Akármerre nézünk is, mindenütt az erkölcsileg elferdült tettek következményeivel találjuk szembe magunkat, amelyek hol úgy nyilvánulnak meg, mint erkölcsi elhidegülés, hol úgy, mint erőszak, hol úgy, mint fájdalom és szenvedés. A pszichológusokat felkereső emberek többségénél a lélektani problémát az erkölcsi bukás, és a bűntudat okozza.