Idézetek a boldogságról
A boldogságtól a boldogtalanságig csak kis lépés - a boldogtalanságtól a boldogságig sok napi út.
A közhelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember tökéletesen boldognak érezze magát.
Ha az embernek meghatározott mennyiségű boldogság jut az élete során, akkor most azt hiszem, én már ennek a felét elhasználtam. Én tényleg úgy gondolom, hogy ezt most talán életem legboldogabb időszaka.
A régmúlt boldogság olyan, mint a széthulló test: magán viseli a vonásait annak, ami volt, és ami nem lesz soha többé.
Ha a nő későn találkozik a boldogsággal, a szenvedélye rabja lesz, nem akar lelépni a színről, mint az öreg színésznők, akik sok-sok búcsúfellépéssel hosszabbítják meg pályájukat.
Ó, miért is nem lehet a boldogságot kamatozó községi kölcsönökbe fektetni, bearanyozni a szegélyét, és biztosítani az áresés ellen?!
Az ember saját maga formálhatja a sorsát, úgy, ahogy akarja. Ha valaki tudatosan, nagyon akarja a boldogságot, akkor ki is verekszi magának.
Képességeink ajándékok. Útjelzők - mutatják a mi egyedi és megismételhetetlen életutunk iránylehetőségeit. Tenni csak azzal tudunk, amink van. Hiányzó képesség nincs. Mindannyian mindent megkaptunk ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk.
A boldogsághoz nem kell semmi, ami földi, aminek értelme van... csak az, hogy két ember egyszerre találja önmaga számára feleslegesnek magát és ajándékozza el bőkezűen, mint valami nyűgöt - melytől boldogan szabadulni akar - a másiknak önmagát.
Ha boldog akarsz lenni egy napig, egyél valami finomat. Ha egy hónapig, legyél szerelmes; ha egy évig, házasodj meg; ha egy életen át, köss barátságot!
Most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben. Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár.
Az én kívánságaim már régen teljesültek. Olyan messzire jutottam, amilyen messze csak lehet ebben az életben, legyen szó emberről vagy állatról. Nem vágyom többre. A megszokás az öröm ellensége.
Hát lehet valaki boldogtalan? Ó, hát mit számít a bajom, a bánatom akkor, ha tudok boldog lenni?! Tudja, én nem értem, hogyan mehet el valaki egy fa mellett, ha nem lesz boldog, hogy látja. Hogyan beszélhet egy emberrel, ha nem lesz boldog, hogy szereti! Ó, csak én nem tudom kifejezni... és hány meg hány olyan gyönyörű dolog van a világon, amelyeket még a legelveszettebb ember is gyönyörűnek talál?! Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fűszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre és szereti önt...
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Bár nem mindig emlékszünk pontosan arra, miért is voltunk boldogok, azt sohasem felejtjük el, hogy azok voltunk.
A lelkiismeret a legjobb és legszükségesebb útmutatónk, de hol vannak azok az ismertetőjelek, amelyek ezt a hangot megkülönböztetik a többitől? (...) Az az ember, akinek célja saját boldogsága, rossz; az, akinek célja a mások véleménye, gyenge; az, akinek célja a mások boldogsága, erényes; az akinek célja az Isten - nagy. De vajon az, akinek célja az Isten, megleli ebben a boldogságot?