Bölcsességek
Nem az évek számától leszen aggastyán, aki él (...). Jószerivel tán attól inkább, ha belátnia kell, hogy értelmetlen volt mindeddigi hányódása, s nincs többé oly cél, melyért a szíve hevülhessen.
Az élet nagy bölcsessége abban áll, hogy az oltalmunk alá hajtjuk mindazt, ami a rabszolgájává akar tenni minket.
A pletykák, még ha igazak is, olyanok, mint a lángok: ha nem kapnak oxigént, kis köpködés után elhalnak.
- Istennek jó oka volt rá, hogy határt szabott az emberi életnek.
- És mi volt ez az ok?
- Hogy értékessé tegye.
Panaszkodhatsz, hogy a rózsa tüskés, vagy örülhetsz, hogy a tüskével rózsa is jár.
A bölcsről azt mondják: a jelenben él. Én azt mondom: a jövőben! Ami lesz, az a csoda, az ismeretlen. A szerelem addig jó, amíg új. Ahhoz, hogy sokáig tartson, minden nap meg kell újulnia.
A jólét valódi értékét nem tudjuk megítélni mindaddig, amíg nem éreztünk fájdalmat, éppúgy, ahogy nem élvezzük az édest, amíg meg nem kóstoltuk a keserűt, vagy a jót, amíg meg nem ismertük a gonoszt, sőt magát az életet sem értékeljük igazán, amíg szembe nem kerülünk a halállal.
Az aggodalom voltaképpen kamat, amelyet olyan bajra fizetnek ki, amely soha nem történik meg.
A magam tapasztalataiból tudom, hogy a szerelemben a fölöttébb nagy állhatatosság csak a gyötrelmeket szaporítja.
Egy életcélt követni nemes gondolat.
S mi kell hozzá? Csupán akarat,
mely minden ifjú szívében él,
küzdeni bátran egy új életért.
Egy eseménynek addig van létjogosultsága az emlékeidben, míg le nem vonod a tanulságot belőle. Amíg meg nem fejted a "Miért történt ez velem?" titkát. Utána már nincs szükség rá. Polcra kell tenni, mint egy elolvasott könyvet, és többé nem kell foglalkozni vele.
Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid.
Karosszékben ülni mozdulatlanul, és meditálni vénemberek szokása, akik már csak erre képesek. De én azt mondom, hogy egy fiatal kopó gyakran olyan buzgón keres, hogy átrohan a nyomokon... könnyen rossz útra téved.