Idézetek a birtoklásról
Az elengedés gesztusa. Mindenki úgy beszél róla, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne. Hajtsd ki szépen az ujjaidat, egyiket a másik után, amíg ki nem nyílik a tenyered. De az én kezem már három éve szorul ökölbe, az ujjaim elgémberedtek. Én magam is elgémberedtem. És hamarosan végleg összezárulok.
Ha mindennek a mámora elszáll... ha már minden vágyuk teljesült, minden nyelvet megtanultak - ha már nincs több felfedezésre váró távoli város; ha több pénzt már nem lehet bepréselni a kofferba - akkor mi van? Rendelkezésére állhat a világ összes kényelme, de mi haszna, ha valaki nem leli benne örömét?
Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!
Felemás dolgok nincsenek ezen a világon, csak egész dolgok. S ha az ember akar valamit, akkor egészen kell akarja.
Amíg a másik nem mutatja, hogy ragaszkodik hozzánk, addig a saját ragaszkodásunkat sem nehéz titkolni.
Nem sokat jelent az, ha az ember mindent megkap. Senki nem tudja, hogy mit akar igazán egészen addig, amíg nem birtokolja azt a valamit egy kis ideig. Mindig vannak olyan emberek, akik csak a birtoklás érzéséért akarnak bizonyos dolgokat.
Mindenkinek joga van egy kis zugra a lelkében, ahová nincs belépés mások számára. Sok házasság éppen emiatt lazul fel. Az egyik fél teljesen birtokolni akarja a másikat, nem tűri, hogy a házastársának megmaradjon a saját egyénisége.
Egy ideig becsaphatja magát az ember, és elhiheti, hogy tényleg ez az, amire vágyik. A napfényes üvegbura alatt, a luxuskörülmények között könnyű azt hinni, hogy csak egy lépésre vagyunk attól, hogy minden álmunk teljesüljön.
Amikor kergeted a dolgokat, azok elszaladnak. (...) Ha kétségbeesetten akarsz valamit, akkor semmi sem sikerül!
Akiben megvan az a képesség, hogy teljes mértékben uralja elméjét, az bármit megszerezhet, amiről úgy véli, őt illeti.
A szeretetet nem lehet erőltetni. Bárkit vagy bármit erőltetünk is a szeretet nevében, az nem más, mint a szeretet és az önzés összetévesztése. Mindaz, amit a szeretetről tudsz, enyhítse éned igényeit.
Ne az alapján ítéljük meg magunkat, ami a birtokunkban van, hanem az alapján, amit létrehoztunk.
Vagyonunkat nem vihetjük a sírba. Nem vehetünk jegyet a mennyországba, és nem szerezhetünk a pokoltól megváltó ingyenjegyet sem. Amikor elmegyünk, egyedül megyünk, nem lesz nálunk semmi, csakúgy, mint amikor jöttünk.
Hihetetlen türelem kell hozzá, hogy két ember megtanulja, hogy a párját ne tárgyként kezelje, és ne vetítse ki rá az elvárásait. Egyikünk se vette észre, hogy a boldogság ijesztő akarásával vonunk falat személyesebb vágyaink közé, amelyek közös életünkkel egyre kibékíthetetlenekké váltak.