Biológiai idézetek
Az ember DNS-ébe kódolva van, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, hiába tudja róluk, hogy nem kellene.
Egy olyan világban, amelyben a kardszárnyú és a palackorrú delfinek jól megkülönböztethető kulturális csoportokat hoznak létre, ahol a varjak eszközt használnak, a csimpánzok erkölcsi megfontolásra képesek, az elefántok empátiát éreznek, és még a szalamandrák és a pókok is mutatnak bizonyos személyiségjegyeket, ott nehéz azt érvekkel alátámasztani, hogy az emberi faj biológiailag bármilyen módon egyedülálló lenne.
Minden kép, amely az öt érzékszerv révén az emberi agyba jut, beágyazódik valamely apró sejtbe, ahol összezsugorodik és elhal használatlanul, vagy élénk és egészséges lesz az állandó használat révén.
A természetes kiválasztódás elve a faj túlélését, illetve általában az életfolyamat fenntartását szolgálja, és nem az egységes jólétét. Az életnek ez a megállíthatatlan ereje vakon tör előre, és kíméletlenül kihasználja, majd elpusztítja az élőlényeket, az amőbáktól kezdve az emberi lényekig.
Mi, emberek, csak úgy tudunk megélni itt a Földön, ahogy az űrhajósok tudnának megélni a Holdon (...). Űrruhájuk nélkül azonnal meghalnának azon a lakatlan és lakhatatlan égitesten. Ugyanúgy, ahogy mi is menthetetlenül elvesznénk a mi sajátos űrruhánk - immunrendszerünk - nélkül ezen a veszélyes bolygón.
Ha reggel zárva marad a körömvirág sárga tányérkája, biztosan eső lesz; ha kinyitja és kibontja szirmait, jó idő várható.
Az egyik legalapvetőbb dolog, aminek meg kell változnia a jövő orvoslásában, az a szemlélet, hogy a gének jelentenek megoldást minden betegségre.
Ha úgy vesszük, akkor maga a DNS is tekinthető csupán önfenntartó programnak. Az élet az információk óceánjában szerveződött rendszerbe. Így alakulhattak ki a földön az állatfajok. A gének is egyfajta memóriabankok. Magát az embert pedig épp az emlékezete teszi egyedivé, amely meghatározhatatlan, de szerepe meghatározó az emberiség számára.
A biológia határozza meg, hogy hogyan élünk. A születésünk pillanatától tudjuk, hogyan lélegezzünk és együnk. Ahogy növünk, egyre több ösztön jön elő. Területféltők leszünk és megtanulunk versenyezni. Menedéket keresünk. Hogy mi a legfontosabb mind közül? Az újratermelődés. Habár a biológia néha ellenünk fordul. Igen, néha a biológia szívás. Nem győzheted le a biológiát. Jóban és rosszban rájövünk a módjára, hogyan járjunk túl a biológia eszén. A kockázat persze az, hogy túl sokat változunk. Egy ponttól már nem ismerünk magunkra. Nehéz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, mert nincs hozzá térkép vagy iránytű. Csak be kell csuknunk a szemünket, lépni egyet előre és remélni, hogy beérünk a célba.
Az emberi test a leggyönyörűbb dolog a világon. Egyetlen virág sem kelhet versenyre vele, hiszen az emberi test a természet legösszetettebb virága.
Nincs még egy olyan dolog, amiben annyira hasonlítanánk az állatokhoz, mint a szex, mert az élet egyetlen más területén sem vagyunk természetesek - minden egyéb téren képesek vagyunk természetellenesen viselkedni.
Nem hiszek abban, hogy két fiatal évekig járhat együtt úgy, hogy csak bámulják egymást, és visszafojtják egészséges ösztöneiket.
A szerelem képessége nem jelenik meg önmagától, amikor megérnek a nemi szervek, bár sokan ezt hiszik; úgy vélik, hogy a nemileg érett ember automatikusan a szerelemre is képes.