Búcsúzással kapcsolatos idézetek

Idő   Szerző   Kedvenc

A hamarosan elváló szerelmesek szavai igazat szólnak.
	Jun Mi-Kjong	15
Szerelem
Féltem, hogy kínszenvedés vár rám a sötétben és ez nem tartott vissza. De ha a fény és az öröm veszélyét ismertem volna, soha el nem jövök. Ez a búcsú a legmélyebb seb, amit életemben elszenvedtem.
	John Ronald Reuel Tolkien	31
Fájdalom
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
	Wass Albert	104
Szomorúság
Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, Mert vár valahol egy másik út. Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már Nem köt ide, csak a múlt.
	Valami Amerika c. film	63
Film
Gyakran gondolok arra, hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktől. Az ember olyan elveszettnek érzi magát.
	Jane Austen	43
Szomorúság
Az emberek inkább a visszaérkezésről álmodnak, nem pedig az elindulásról. (...) Te pedig egyszer visszajöhetsz majd. Ha ez csak egy fény felvillanása volt, mint amikor egy csillag felrobban, akkor, ha visszatérsz, nem találsz semmit. De láttál egy felvillanó fényt. És ez már megérte.
	Paulo Coelho	102
Szerelem
Odalépett hozzám, és felemelte a fátylát. Átölelt, és erősen magához szorított. Virágillata volt. Egy röpke pillanatra magamba szívtam az átható, édes rózsaillatot, aztán elengedett. - Fogd! Legyen ez a talizmánod! Egyik ujjáról lehúzta a gyűrűjét. Sima metszésű, bíborszínű kő volt benne, a közepére egy nagy E betűt véstek. A markomba zártam. A kezemben éreztem az arany súlyát. A szemébe néztem, és mintha csak a magamét láttam volna: ugyanazok a különös, sárgával pettyezett halványszürke szemek. Akár az enyémek. Most már tudtam, miféle adósság az övé - tizennégy éve nyomja a lelkét. Anyám szemébe néztem, és tudtam, hogy soha többé nem láthatom.
	Celia Rees	20
Fájdalom
Ne félts! ne hidd, hogy nélküled maradtam. Angyalok hű világa vesz körül.
	Jankovich Ferenc	28
Vigasz
De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem.
	Petőfi Sándor	4
Érzelmek
Úgy kezeltem minden percet, amit a családdal és a barátaimmal töltöttem, mintha különleges jelentőségű volna. Úgy figyeltem az arcukat és a hangjukat, hogy soha ne felejtsem el. Tudtam, hogy soha többé nem látom viszont őket, és majd megszakadt a szívem, de így kellett lennie.
	Darren Shan	52
Érzelmek
Felugrottam az egyik magas sírkőre, és kinéztem a városra. Nem sokat láttam belőle innen, de mivel tudtam, hogy ez lesz az utolsó képem a helyről, ahol születtem és éltem, nem siettem el a dolgot: minden ócska mellékutcát fényes sétálóutcának, minden málló vakolatú házat egy sejk palotájának és minden kétszintes épületet felhőkarcolónak láttam.
	Darren Shan	25
Most minden kétség nélkül olvasol szívemben. Nincs több felhő közöttünk, és tudod, mennyire szeretlek. (...) Isten veled, Albert, te mondtad, a halál elsuhan majd közöttünk, de csak látszólag választ el bennünket, hogy aztán az örökkévalóságban egyesítsen. Hű maradok a hithez, amelyre tanítottál, biztos vagyok benne, hogy megérdemelted Istened könyörületét és áldását, nem siratlak tehát, és sosem mutatkozol gondolatomban a halál hamis és istentelen képében. Nincs halál, Albert, igazad volt: érzem szívemben, hiszen jobban szeretlek, mint bármikor.
	George Sand	14
Búcsú az élettől
Mint felmarkolt homokszemek Ujjaidról én S hullasz már Te is kezemből Látványok vagyunk Te jégből én szerelemből Lábnyomot hagyunk.
	Károlyfi Zsófia	17
Kihűlt szerelem
Nem tudni, merre visz az út, ki tudja, láthatlak–e még, lehet, hogy holnap a szívemet eltévedt golyó tépi szét.
	L. L. Junior	46
Dalszöveg
Lóbáltam a lábamat az ágy szélén és fütyültem, tudnod kellett volna, hogy valami baj van, hogy nem vállalom, és nem bírom elviselni az emlékeidet. (...) Ha csak cseppet gyanakodol, ha egyetlenegyszer eszedbe jut, hogy jobban rám figyelj, nagyon figyelj, úgy, ahogy a testemre szoktál, amelyet jobban ismertél már nálam, talán észreveszed, mennyi szenvedést okozol nekem, anélkül, hogy akarnád, és észreveszed, hogy kapálódzom és hadonászom valami híg, átlábolhatatlan gyötrelemben, amelyet te idézel a fejemre emlékekkel és emlékeztetésekkel.
	Szabó Magda	90
Csalódás

1 2 3 4 5 6 7

Következő oldal