|
Kategóriák
|
|  | | Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle. | angol regényíró 1816. április 21. — 1855. március 31. |
|  | Palatinus Kiadó 216. oldal (Ruzitska Mária fordítása) |
|
| | | | | | |
 Kedvencnek jelölték: |
| Suliboszi, Epelyke, rita13, alaz, Vikcu, és további 163 felhasználó... |
| A jelölők további kedvenc idézetei: |
- Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
(Gabriel García Márquez) - Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.
(Charlotte Bronte) - Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.
(Paulo Coelho)
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Előző idézet a szerzőtől
Szomorú szerelem