Előző idézet a szerzőtől

Következő idézet a szerzőtől

Odalépett hozzám, és felemelte a fátylát. Átölelt, és erősen magához szorított. Virágillata volt. Egy röpke pillanatra magamba szívtam az átható, édes rózsaillatot, aztán elengedett. - Fogd! Legyen ez a talizmánod! Egyik ujjáról lehúzta a gyűrűjét. Sima metszésű, bíborszínű kő volt benne, a közepére egy nagy E betűt véstek. A markomba zártam. A kezemben éreztem az arany súlyát. A szemébe néztem, és mintha csak a magamét láttam volna: ugyanazok a különös, sárgával pettyezett halványszürke szemek. Akár az enyémek. Most már tudtam, miféle adósság az övé - tizennégy éve nyomja a lelkét. Anyám szemébe néztem, és tudtam, hogy soha többé nem láthatom. Szerző: Celia Rees angol író 1949. június 17. — Forrás: Bűbájos Mary Orlando Stúdió Kft. 30. oldal (Lacza Katalin és Ceglédi Éva fordítása)
		26
Búcsú Fájdalom

Beküldte: Adrienn2222

Kedvencnek jelölték:

zsike86, lucaksi, kriszti1998, ejkiralyno, Incredible, és további 21 felhasználó...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!